Minden tavasszal nagy örömmel megyünk el a közeli város kertészetébe, hogy virágokat, fűszereket vásároljunk. Engem rögtön a virágok ejtenek rabul, míg a fiúk a fűszereket, kaspóban árult gyümülcsöket rohanják meg először. Ha a fiam nem szól, hogy kinézett magának valamit, akkor biztos nem születik meg ez a mai bejegyzés a kóla fűszernövényről. Őt nagyon fellelkesítette, mert nem városi zsivány, akit az anyja minden nap kólával itat (később majd még megköszöni...) De legalább az édességekben vagy italokban találkozhat itthon ezzel az ízzel és örülök, hogy rátalált, mert bátran mondhatom, hogy új színt hozott a konyhánkba. Végre egy számomra új növény, ami kreativitásra késztet. Mihez adhatom hozzá? Mivel korrelál? Mivel alkot tökéletes ízhatást. Elindult hát a kísérletezés és rájöttem, hogy nem egy erőteljes ízű, illatú, mint például a kinézetére hasonlító kapor. Szolidabb a fűszer jellege ennek a gyógynövénynek, ha főzik és sütik. Inkább íztelenebb ételekhez adható, mert egyedül vagy a kóla ízt érezhetjük, vagy más fűszerrel társítva elvész a sajátos jellege. Állítólag sok hasznos tulajdonsága mellett immunerősítő és gyomorerősítő hatása is van. Tessék egy recept, ami mondhatni bevált, a családnak ízlett, amiben jól kivehető az íze. Egyébként úgy tudom, nincs köze a kóladióhoz, amiből a jól ismert szénsavas üdítőt készítik. A túrós rétes immár új megközelítésben szerepel a kedvenc süti listánkon és elhatároztam, hogy ha legközelebb nekiállok, a tésztát házilag fogom készíteni.

Hozzávalók (4 rúdhoz):

- 8 db réteslap

- 500 g tehéntúró

- 2db tojás (házi)

- 5 ek. cukor

- 1 csipet só

- 1 cs. vaníliás cukor

- 1 marék kóla fűszer (ízlés szerint)

- 1 marék mazsola

- 2 ek. búzadara

- zsemlemorzsa

- 1 dl olaj

-1 dl tejföl

Elkészítés:

A töltelékkel kezdjük legalább fél órával a lapok kenegetése előtt. A túrót egy tálba tesszük, majd villával áttörjük. Belerakjuk a tojásokat, cukrokat, sót, búzadarát, mazsolát és az apróra felvágott kólát, majd jól elkeverjük. A legjobb ha egy órát állni hagyjuk, de működik a történet úgy is, ha csak fél órát pihentetjük, hogy a búzadara magába szívhassa a nedvességet. Utána jöhetnek a réteslapok. Óvatosan kitekerjük a csomagolásból. Egy bögrébe kimérjük az olajat és a tejfölt, megpróbáljuk egy pici habverővel vagy villával jól elkeverni, majd egy süteményes ecsetet teszünk bele, amivel kenegetjük a lapokat.  Minden rúdhoz 2 lapot használunk. A réteslapok alá egy konyharuha kerül, ami segít majd a feltekerésben. Az első lapot megkenjük az olajos egyveleggel, aztán ráhelyezünk még egyet és azt is megkenjük úgy, hogy azt a sávot, ahova a töltelék kerül, azt kihagyjuk. Oda szórunk egy kis zsemlemorzsát, ha még levesesnek tűnik a túrónk. Erre jön a töltelék, amit szemmértékkel osztunk 4 adagnyira. Lehet több lapból is készíteni a rudakat, akkor levelesebb és ropogósabb lesz. Feltekerést követően belehelyezzük egy kiolajozott gáztepsibe. Mind a négynek bele kell férnie. A rétesek tetejét is megkenjük a maradék olajos kencével. Mehet a sütőbe. 180 fokon 20-30 percig sütöm. Figyelni kell, mert akkor jó ha van neki egy halvány pirult színe és az isteni illatok is árulkodnak. Ha kivettük, hagyjuk kihűlni, amit lehetetlenség kivárni :) és csak utána mehet rá a porcukor szitálás. Én sokszor kihagyom a réteseknél, mert cukorból is megárt a sok (a képen is enélkül tálaltam). De ha vendégeknek sütök, megadom a módját...

Evési javaslat: 

Sokszor sütök rétest, nemcsak ünnepek alkalmával. Szeretjük a húsos, zöldséges variációt is. Viszont kész réteslapot itt falun a kisebb boltokban csak nagyobb ünnepek környékén lehet kapni, mert állítólag máskor nem veszi senki.  Jó lenne, ha nem így lenne. Már megszoktam, hogy utazni kell néha érte, de megéri, mert nagyon szeretjük. Nekem főleg a Húsvét jut eszembe a rétesről, mert majdnem minden évbe sütök akkortájt többfélét és olyan gyorsan elfogy, hogy észre se vesszük. Most, hogy itt a szamóca szezon, feltétlen kell készítenem túrós szamócásat is. Hihetetlen finom ez a ropogós finomság főleg melegen, de hidegen is tökéletes sütemény. Az öcsémnek készítettem egyszer nyáron meggyes túrós rétest, mikor itt nyaralt. Sokat emlegettük utána és nem sokkal utána megbeszéltük, hogy csinálok neki lecsós rétest is házi kolbászkarikákkal, ami azóta is csak ígéret maradt. De bepótolom majd! Ajánlom ezt a rétest egy tavasz végi piknikhez egy nagy parkba, vagy füves rétre. Tápláló, finom és a gyerekek sem mondanak majd neki nemet.

Jó Étvágyat Hozzá!