Nem értettem a férjemet, miért rajong annyira a töpörtyűs pogácsáért. Évekig halogattam a kísérletezést, mert gyerekkoromból mindig a suli menzás borsos buci ugrott be, amiről az jutott eszembe, mikor hazafelé tartottam, hogy jó lesz arra, hogy megvédjem magam a szomszéd randalírozó kutyáitól, akik néha még a biciklimnek is nekiugrottak felbőszült éhségükben. Amellett hogy nagyot koppan a fejükön még éhesek sem maradnak a két felnőtt ökölnyi, külsejében szárazra szikkadt pogácsától. De erre nem került sor soha, csak 1-2 narancsom bánta összességében, mert megtanultam nagyon gyorsan tekerni még a süppedős, utcavégi homokban is. Hát ennyi kitérőt a töpörtyűs pogácsához fűződő gyerekkori kapcsolatomról, ami már csak nem túl kedves emlékként lapul a múltam bugyraiban. Mára egészen megszerettem és sikerült kikísérletezni a férjem szerinti "tökély verziót", amire csak azt mondta, hogy "ne tovább, írd is le!" Lássuk:

Hozzávalók (2 gáztepsire való adag):

- 30 dkg finomliszt

- 10 dkg rétesliszt

- 8 dkg búzakenyérliszt

- 2 púpos ek. zabliszt

- 1 egész tojás + 1 felverve a kenéshez

- 10 dkg darált tepertő + 15 dkg a hajtogatáshoz

- 2 dl tej

- 2 dl tejföl

- 3 dkg élesztő + 1 ek cukor

- 2 evőkanál szárított rozs kovász (nagyobb áruházakban lehet kapni) vagy 2 nagy kanál házi vadkovász

- 2 ek. só + a hajtogatásnál még szóráshoz

- 1 kk. feketebors,

-  fél kk. fehérbors

- csapott kk. őrölt köménymag

Elkészítése: 

1. Élesztő felfuttatás a langyos cukros  tejben. 

2. Lisztek kimérése egy nagy tálba+ sóval, feketeborssal, szárított kovásszal, őrölt köménymaggal összekeverjük 

3. Minden kimaradt hozzávalót a tálba teszünk + az élesztős tejet se hagyjuk ki!

4. Kézzel elkezdjük összedolgozni ha kell, finomliszttel szórom. Addig gyúrom, amíg a kezemhez már nem ragad (kb. 5 perc). 

5. Lisztezett tálban kelesztjük 1 órán át.

6. Lisztezett deszkára borítom, kinyújtom 1-2 cm-es vastagságúra és megkenem a 15 dkg darált tepertővel (amit a művelet előtt legalább 1 órával kiveszünk a hűtőből, hogy jól kenhető legyen.) Majd megsózom a tetejét.

7. 2 oldalát behajtom középre a tésztának , majd a felső és alsórészt is ráhajtogatom. Letakarva állni hagyom és 2o percig kelni hagyom. 

8. A hajtogatást még 2x elvégzem 20 percenként.

9. Kinyújtom 2 ujjnyi vastagságúra, késsel sűrű vonalakat húzva "bekockázom a felületét".

10. Fehérborssal megszórt felvert tojással megkenem a tetejét. Kiszaggatom kerek 4-5 cm-es pogácsa szaggatóval és mehet a 180 fokra előmelegített légkeveréses villanysütőbe 30 percre. Akkor jó, ha már szép aranybarna, mint a képen.

Evési javaslat:

Inkább a főétkezések közé ajánlanám, mondjuk uzsonnára. Kiadós egy csemege, amiből ha hármat befalunk, elvagyunk egy darabig. Túrázáshoz is jó magunkkal vinni. Tejtermékkel fogyasztva kitesz egy komplett reggelit vagy vacsorát is. Frissen a legjobb, melegen és ropogósan. Sör mellé meg egyenesen főnyeremény. 

Jó Étvágyat kívánok Hozzá! 

Azt hiszem ez a csodás sütemény méltán nyerné el a "leggyorsabban fogyó süti" kategória díját. Egyrészt azért, mert nem kell hozzá villával bíbelődnünk, másrészt azért mert annyira finom az ízvilága, hogy nem lehet abbahagyni az evését. Elmesélek hozzá egy történetet, ami még inkább alátámasztja a nagyszerűségét. Friss diplomásként kutattam a végzettségemnek megfelelő állás után, de olyannyira telítve volt a pedagógus pálya 2006-ban, hogy másfél hónap keresgélés után se találtam munkát. Viszont sürgetett az esküvőnk időpontja is, amihez én szerettem volna megrendelni a tortát. Be is libbentem Kecskemét egyik hírös cukrászdájába, ahol a rendelés után az eladó hölgy megkérdezte, hogy nem keresek-e véletlen munkát? Azt feleltem, hogy de éppen azon vagyok...Közölte nem számít a végzettség, máris intézkedik...Két nap múlva a város központjában el is kezdtem dolgozni a patinás épületű, nagy múlttal rendelkező cukrászdában felszolgálóként. Nem volt könnyű a történet...tapasztalatból mondom: ügyetleneknek, izgulósoknak nincs helye a pályán. A betanulás után átkerültem a cukrászda egy másik üzletébe, ahol jóval nyugodtabb volt a környék és a német nyelvtudásomra se kellett támaszkodnom. Nagyon kelendő volt a fagyi, olyan idős emberek jártak hozzánk, akik évtizedek óta az üzlet csoki fagyijáért rajongtak és állították, hogy itt a legfinomabb a városba. Sosem felejtem, hogy abban az évben november 6.-án olyan jó idő volt, hogy az utcán állt a fagyira várakozók sora. A tél közeledtével a fagyi eltűnt a pultból, a sütemények választéka pedig egyre bővült. Akkor találkoztam életemben először a moskauerrel, de fogalmam sem volt, hogy mi a neve. Elvileg a dolgozók bármit fogyaszthattak, de haza nem vihettek. Szörnyen kíváncsivá tett, hogy milyen íze lehet a folpackkal letakart kis műanyag tálcákban megbúvó csokis apró sütinek. Hát fel is bontottam az egyiket, de  sosem bántam meg. Annyira új , mennyei íz volt ez nekem, a narancs a dióval és a jó minőségű csokoládé a szájban összekeveredve... egymás után megettem hármat mire jött egy vendég. Gyorsan eltettem a sütis tálcát a pult alá...A kolléganőm estefelé megkérdezte, hogy mind a 4 tálca moskauert eladtam aznap? Gyorsan rávágtam, hogy igen, mert nem mertem volna bevallani, hogy én pusztítottam el az egyiket (kb. 15-20 db) röpke idő alatt. Ezáltal ki is kellett fizetnem a borsos árú finomságot, nehogy gyanút fogjon. Hát így jártam az első találkozásnál ezzel a bűnbeejtő sütivel. Egy nap alatt a kedvencemmé vált és hiába élhettem egy légtérben a finomabbnál finomabb sütikkel, lehetett az díjnyertes vagy habos-babos, én ettől kezdve csak a moskauer után sóvárogtam, amit nem sűrűn szállítottak nekünk a sütiműhelyből.

Pár éve próbáltam először elkészíteni, persze nem az akkori cukrászda szerinti változatot, mert ahhoz nem férhettem hozzá. Ez a recept a kipróbált, bevált recept egyike: 

Hozzávalók: (egy gáztepsihez):

- 10 dkg dió (fele darálva, fele durvára törve)

- 5 dkg kandírozott narancshéj

- 5 dkg vaj

- 7 kanál tejszín 

- 2 púpozott evőkanál cukor

- 3 evőkanál finomliszt

Tetejére: 

- 1 tábla étcsokoládé (100 g)

- 2 kanál olaj

Gluténmentes változatnál: A finomliszt helyett 3 kanál rizslisztet teszünk illetve próbáltam 2 teáskanál rizsliszt és 2 tk zabliszt (aki bírja a zabot...)hozzáadásával is.

Elkészítése:

A vajat, a tejszínt és a cukrot lábasba tesszük, folytonos kevergetés mellett felforraljuk. Félrehúzzuk, beletesszük a diót, narancshéjat, elkeverjük és legvégül a lisztet is belekeverjük csomómentesen. Fontos, hogy hagyjuk kihűlni, mielőtt habzsákba tennénk, mert szétfolyna a tepsiben. Valaki még a hűtőbe is beteszi a kellő állag elérése végett. Aztán egy sütőpapírral bélelt tepsibe dió méretű gombócokat nyomunk. Lehet kanállal is rakni a kupacokat. Aztán villával kicsit szétnyomkodjuk és 180 fokon légkeveréses sütőben 12 percig sütjük. Figyelni kell, mert nincs 2 egyforma sütő, ha már barna körben a széle, akkor elkészült. Ne ijedjünk meg ez nem azt jelenti, hogy odaégett, így a tökéletes. A dió kicsit megpörkölődik a szélén, sokkal jobb ezáltal a süti ízvilága. Ha kivettük a sütőből, hagyni kell kihűlni a tepsiben, különben nehezen lehet levenni a papírról. Amikor kihűlt, a tábla étcsokit apróra törjük egy üvegtálba. Beleteszünk 2 kanál olajat és a mikróba a legnagyobb hőfokon 20-30 másodpercig hevítjük, aztán keverés, melegítés felváltva, amíg tökéletes sima állagot nem kapunk. Ezután szilikon spatula vagy kanál segítségével rásimogatjuk a moskauerek tetejére. Villával vagy fésűkártyával csíkokkal/hullámos vonalakkal tarkítjuk a csokis felszínt. Figyelem gyorsan kell dolgozni, mert gyorsan szilárdul a csokiréteg! El is készült!

Evési javaslat:

Ez igazán a nekem való harapnivaló: bármikor és bárhova magammal vihetem. Most pedig biztatom a szörnyen édesszájú embertársaimat is, akik szintén magukkal cipelnek sok mindent. Egy falat boldogság garantált, szerintem. Hosszú utazásra is kiváló, mert a dió laktat rendesen. A legjobb munka utáni percekben: mámorít, boldogít hirtelen!

Jó Étvágyat kívánok Hozzá!

Rögtön felmerül a kérdés az olvasóban, hogy miért is TITKOS? Ezt nehéz lenne egy mondatban kifejtenem. Talán azért, mert 15 év kellett mire a recepthez hozzáférhettem. Hiába kértem mamámat a 20-as éveim elején, hogy írja le a receptet, nem tette meg, de utólag csak azt mondja, mert nem is volt igazán bevált receptje. Igazából sok évbe telt, mire leírhatóvá vált a recept. Gyermekként sokszor végignéztem, ahogy készíti, még segíthettem is a munkálatok során. Sokszor elsorolta az összetevőket, de hiába készítette el bárki is a családban, sosem sikerült olyan finomra, mint az övé.  Tudtuk, hogy valami hiányzik a pogácsából, amiről nem tudunk...Talán egy titkos összetevő. Mint minden nagyszerű fogásánál - amivel az ünnepek idején örvendeztetett meg minket - az unokák kérdezgették tőle, hogy mama mitől ilyen finom, mit raktál az ételbe, mindig azt válaszolta, hogy "mamaport". Ez a titokzatosság átszőtte az egész főzési tudományát és még most is, ha jól látna és főzhetne. A pogácsája nem csak titkos volt akkoriban, hanem híres is. Sütött minden nagyobb ünnepre, családi eseményre, munkahelyi rendezvényre, sőt még lakodalmakra is. A Bács-Kiskun megyei faluban sokan tudják, hogy Julika néni sajtos pogácsájához nincs fogható. Amellett, hogy nagyszerű az ízvilága, a nagyszerűsége még abban is rejlett, hogy több napig puha maradt a fehér damaszt konyharuha alatt a hűvös spejzben. Miután nem sütött több pogácsát, sokat beszélt róla. Így egy napon lediktálta anyukámnak a receptet, aztán pedig nekem is. Viszont nem a teljes receptet. Mindkettőnknek ugyanazt a két hozzávalót felejtette el elmondani.  Tavaly a konyhámban meséltem neki arról, hogy hiába próbálkoztunk elkészíteni, sohasem sikerül olyanra, mint az övé. Csodálkozott rajta. Majd másnap nekiláttam abban a reményben, hogy hátha sikerül mindenre ugyanúgy emlékeznie és úgy is lett. Hozzáláttam a méricskéléshez és mama megszólalt, hogy tegyek hozzá egy másfél dl fehér bort, mert akkor jobban kel a tészta...micsoda??? Sőt megtudtam a kelesztés mikéntjét is és azt, hogy a mamapor igazából a fehérbors a főztjeiben. Nagyon boldog voltam, hiszen erre vártam évek óta. Az apró titkokra, a tudás birtoklására. De a legnagyobb öröm akkor ért, amikor nekem nyújtotta át becsben tartott szakácskönyveit, kipróbált, papírra vetett receptjeit.  Mi ebből a tanulság? Ha megteheted még, süss együtt a nagymamáddal, mert csak tőle tudhatod meg egyedül azokat a recepteket, amikre sokszor vágysz és emlegetsz.

Hozzávalók (3-4) tepsihez: 

- Fél kg finomliszt

- fél kg rétesliszt

- 25 dkg margarin

- másfél dl fehérbor (háztáji, ha van)

- 1 nagy doboz tejföl (330 g)

- 5 dkg élesztő

- 1,5 dl langyos tej

- 4 evőkanál cukor

- 2 evőkanál só (tengeri)

-10 dkg trappista sajt  reszelve (a tésztába)

- 5 evőkanál olaj

- 3 db tojássárgája

- néha natúr vajkrémet is tett bele egy kanállal, de elhagyható

A tészta lekenéséhez: a 3 tojás fehérjéje kicsit habosra felverve + fél kiskanál fehérbors + fél kávéskanál só

- 20 dkg reszelt trappista sajt a tetejére

Elkészítése:

 Az élesztőt megfuttatjuk a tejben és a cukorban. A tálba kimérjük a liszteket. A margarint felszeletelve tesszük a tálba. Sót szórunk bele. Elmorzsoljuk a lisztet a margarinnal. Beletesszük  az összes többi hozzávalót és jól összedolgozzuk. Gyúrjuk néhány percen át, ha kell, lisztezzük a deszkát, tésztát, kezünket, míg végül egy olyan tésztát kapunk, ami puha és nem ragad sem a deszkához, sem a kezünkhöz. Aztán egy lisztezett tálba tesszük a bucinkat, konyharuhával letakarjuk és meleg helyen egy órát pihentetjük. Az óra leteltével egy edényből kidagadó tészta vár ránk. Kivesszük, átgyúrjuk és kinyújtjuk a deszkán úgy másfél - két centiméter vastagságúra. A pogácsa szaggatóval, ahogy mamám mondaná:"megpaskoljuk" a tetejét, azaz köröket nyomkodunk a tetejére, de sokat úgy egymásba vágjanak (de nem mélyen, csak annyira, hogy nyomott hagyjon), ez ahelyett van, hogy késsel vonalakat húznánk. Enélkűl felpúposodik a teteje és az már úgy nem az igazi. Megkenjük a villával felvert, kissé habos tojásfehérjével és az újabb titok: a tojásfehérjébe egy fél kiskanál fehérborsot keverünk, ami a kiváltságos ízt kölcsönzi neki és még egy fél kiskanál sót is. Jöhet rá a reszelt sajt egyenletesen eloszlatva. Ezután fél órát pihenni hagyjuk (!!!) Majd kiszaggatjuk a képen látható félhold alakúra. A mamám mindig a hullámos kör alakú, nagyobb méretű pogácsaszaggatót használta. A tepsiket meglisztezzük, egymástól 1-2 cm-re helyezzük a pogácsákat és újabb 10-15 perc kelesztés következik. Nagyon fontos a háromszori kelesztés! Sütés előtt 5 perccel bekapcsoljuk melegedni a gázsütőt. Én légkeveréses villanysütőben 160 fokon 20-25 perc alatt készítem el a képen látható színben pompázva. De az eredeti gázsütőben készült 180 fokon és minimum félóráig. Jó munkát és kitartást, mert az hozza a legjobb eredményt!

Evési javaslat: 

Csak a tapasztalat és az emlékek vezérelnek a következő sorok leírásában: Ünnepek idején családi ebédre érkezve lehet korgó gyomrú felnőtteknek kínálni közvetlen aperitif után (ebéd előtt). Gyerekek közvetlen megkínálása sikertelen ez idő tájt, ugyanis  már érkezés pillanatában, titokban megkeresték a spejz rejtett bugyraiban a pogácsát, éhségüket csillapítva.  Kínálhatjuk akár leves mellé is a főétkezések során. De a desszertek idején a legkelendőbb a véget nem érő traccspartikhoz. 

Jó Étvágyat kívánok Hozzá!

Ha valaki kihagyja nyáron a nagyobb gyümülcsös kertekben hirdetett "szedd magad" akciót, egy igazi gasztroélménytől eshet el, nem beszélve arról, hogy jóval a piaci áron alul juthat kiváló minőségű gyümülcshöz. Sok éve volt már, hogy gyerekként kijártunk a papámék hobbi kertjébe a ketyeróján. Nagy öröm volt az unokatesókkal felderíteni a kert rejtett zegzugait. Elbújni a fák lombjai közt. Szaladgálni mezítláb a forró homokban. Gödröt ásni, belefeküdni, locsolni, gyümölcsöt enni és ha kellett, persze segíteni. Már nem éltek bennem olyan élénken ezek az emlékek egészen odáig, amíg el nem látogattunk a férjemmel és a gyermekeinkkel a közeli kertészetbe. Kifogtunk egy nagyon meleg napot, de az árnyékos fák közti mászkálás kárpótolt minket. Nem is hittem volna, hogy már messziről olyan erős barack illat fog rabul ejteni minket, hogy nem lehet ellenálni a szedésnek. Még a gyerekeim is felvillanyozódtak a kezdeti "menjünk haza" után, mert rájöttek, hogy egy igazi labirintusba értünk, aminek se vége, se hossza. Mindenütt roskadoztak a szebbnél szebb Red heaven őszibarackok és szinte versengtünk a párommal, hogy ki talál rá a legnagyobbra, legpuhábbra. Teljesen magával ragadott az illat és az emlékek hirtelen újraélése. Rájöttem, mennyire hiányzott ez nekem. Itt lakunk falun és mégsem tudják a gyermekeink, hogy milyen nagy élmény egy gyümülcsösben való bolyongás. A férjem néhány éve teleültette a kicsi kertünket sokféle gyümülcsfával és nem győzöm kivárni, hogy megnőjjenek és nem nyugszom addig, amíg fára nem mehetek! 

A következő barackos receptem annak ellenére egyszerű, hogy a nutella belecsempészése kicsit macerásabb, de mi az egy igazi gasztrohős számára, aki ellenálhatatlan vágyat érez arra, hogy meghódítsa a konyhát és szerettei szívét, akarom mondani hasát.

Hozzávalók:

- 2 pohár liszt (2dl-es)

- 1 púpozott ek. útifű maghéj (ki lehet hagyni, akkor tej se kell)

- 3/4-ed pohár cukor

- fél tk. só

- fél pohár olaj

- 1 nagyobb tojás

- 1 cs. vaníliás cukor

- 3 nagy kanál tejföl

- fél pohár tej

- pici fahéj

- másfél pohár felkockázott őszibarack

- nutella (muffinonként egy teáskanálnyi)

- 2 tk. sütőpor

Elkészítés:

Elsőként jönnek a folyékony hozzávalók és a cukor (kétféle). Kézi habverővel összekeverjük őket, míg a cukor nagyjából elolvad. Mehet bele a só, a csipet fahéj és kavarás. Aztán jöhet a liszt, az útifűmaghéj és a sütőpor velük elkeverve. Az útifű maghéjat érdemes belecsempészni a sütikbe, pláne akik vigyáznak a vonalaikra, mert nagy a rost tartalma és fokozza a teltségérzetet is, megakadályozva azt, hogy túledd magad, ami ne kerteljünk ismerős lehet az édesszájúak körében is (főleg ha sütit látnak).  Na de mielőtt elkalandoznék, szépen elkeverjük egy szilikon lapáttal vagy kanállal a lisztes cuccot és ha kész a tészta, akkor megy bele a kockacukor méretűre felkockázott őszibarack. Ne válasszunk túl puhát, csöpögőset. Inkább legyen savanykásabb, de ne essen rögtön szét. Óvatosan beleforgatjuk a lapáttal. Ezután a muffinsütő tepsibe belehelyezzük a papír kapszlikat (ha nincs, kiolajozzuk/vajazzuk a mélyedéseket). A tésztát a formák feléig töltjük egy kanállal. Aztán jöhet egy kiskanál nutella mindegyikre. Majd úgy, hogy a formák 3/4-ig érjen a tészta és a nutellás részt is ellepje, egy nagyobb kanál masszát adagolunk még a tetejére. Mehet is a sütőbe min félórára (de lehet 40 perc is) úgy 200 fokon. Fogvájóval belenyúlhatunk inkább a szélébe, hogy ragad-e még a tészta, vagy azt is szoktam, hogy kikapok egyet a tepsiből és ha már barna az alja, akkor tuti jó. Nem egy bonyolult művelet és hamar kész van a kevergetés is.

Evési javaslat: 

Lehet szülinapi zsúr vagy piknik, bárhova cipelős alkalom vagy otthonülős, merem egyaránt ajánlani mindegyikhez. De elsősorban szeretném az olvasót megfertőzni és elcsábítani egy barackosba a gyerekeivel, vagy akár barátokkal is, hogy ne maradjon ki senki életéből a gyümülcsszedés, ez az édes munka, amit akár evéssel is társíthat az ember max. fütyülni nem tud majd, de ki bánja. Én nem fogom többet kihagyni ezt a nyári illetve akár őszi vagy tavaszi programot ( legyen az bármilyen gyümölcs) és a gyerekek szedés után segíthetnek a pucolásban és a sütemény készítésben is. Végig élhetik az egész folyamatot, hogy kerül a fáról a gyümölcs a sütibe és onnan a pocakjukba. Fontos a jövő generációját a munka szeretetére is nevelni és ez egy kiváló alkalom lehet a közös és hasznos időtöltésre. Munkára Fel!

Jó Munkát és Jó Étvágyat kívánok Hozzá!