Az őszi konyhai kalandozásaimat ezzel az édes és savanyú, látványra megkapó finomsággal indítottam. Még inkább eljött az a korszak, amikor úgy állok a sütögetéshez, hogy felteszem a kérdést: mi is van itthon? Adott volt a szeder, a ribizli a fagyasztónkban és az ablak alatt a szüretre váró szőlő. Egy különlegességnek számító kókuszos pudingpor pedig egy ideje arra várt, hogy végre valamihez felhasználjam. Összetalálkoztak jókor, jó helyen. A savanykás szeder és ribizli egyvelege nem vette el a kókusz ízét viszont az irsai fűszeres-muskotályos szőlőszemek íze egy-egy falatnál annál inkább. A végeredmény pedig annyira jól harmonizált egymással, hogy nem is maradt más hátra, minthogy leírjam:

Hozzávalók: 

20x20 cm-es, magasfalú  (négyszögletes) üvegtálhoz:

- 400 g vajas keksz (aldisat használtam, téglalap formájú)

- 1 csomag haas kókuszos pudingpor + fél cs. vaníliás pudingpor

- 7,5 dl tej

- 6 evőkanál cukor

- 4 dkg teavaj

Gyümölcsszószhoz:

-3 marék szeder (kb. 20 dkg)

- 1 marék ribizli (piros)

- 3 evőkanál cukor (lehet édesítőszer is)

- 1 evőkanál keményítő

Tetejére:

- jó minőségű étcsoki reszeléke

- Irsai Olivér szőlőszemek vagy egyéb muskotályos, mézédes szőlő /ízlés szerinti mennyiség/

Elkészítése(30perc):

1. Először megfőzzük a pudingokat egyben ( a papíron található leírás alapján) és a cukrot is a tejhez keverjük a főzés során. Majd ha levettük a tűzről a kész pudingot, akkor kicsit hűlni hagyjuk (max. 5 perc) és a 4 dkg vajat felkockázva a pudingra dobjuk, addig kevergetjük, amíg el nem olvad benne. Kész is a krémünk, amivel a kekszes rétegeket fogjuk megtölteni. 2.Kekszeket sorakoztatunk a tál aljába szorosan egymás mellé, ha kell, el is törjük, felezzük őket, hogy ellepje a tál alját teljesen.  3. Rákanalazunk annyi pudingot a kekszekre, hogy szépen elsimítva egy kanállal ellepje. Aztán jöhet még 2 réteg: keksz és puding. 4. A negyedik kekszrétegre jön a gyümölcsszósz, amit a következőképpen készítünk el (közben a megmaradt kevés pudingunkat, ami a tetejére jön még, letakarjuk egy frissentartó fóliával hogy ne dermedjen meg): a kimért szedret, ribizlit egy kisebb lábasba feltesszük a tűzre hevíteni egy kanál vízzel meg a cukorral. Legalább 5 percet hagyjuk forrni, aztán kevergetni kezdjük sűrűn. 10 perc után  kezd szétesni a kellő állagúra a gyümölcs. Hozzáadjuk a 2-3 kanál vízzel elkevert keményítőt, hagyjuk rotyogni kicsit, kevergetjük és elzárjuk (kenhető maradjon, ha nagyon sűrű, adjunk még hozzá vizet és úgy főzzük kicsit.) Mehet forrón a tálba a keksz tetejére. Elsimítjuk, jöhet az utolsó kekszréteg, puding és a reszelt csoki a tetejére. A szőlőszemekkel pedig megkoronázzuk az alkotást. Mehet a hűtőbe minimum 3 órára és utána lehet találni.

Tálalási/evési javaslat:

Vigyázat! Nehéz kivarázsolni az üvegtálból, hogy szépen mutasson. A fenti képhez nem kevés konyhai finomhangolás kellett, mire torta szeletre hasonlítva állta a vaku fényét. Ajánlom családi körben fogyasztani e desszertet, mert akkor nem lesz szükség az esztétikai varázslatra, csak egy lapátra és egy célzott mozdulatra, ami a tányérra segíti. Az biztos, hogy nem kell majd noszogatni senkit az elfogyasztására, mert a szörnyen válogatós gyermekeim is úgy elpusztították, hogy mire végre én ehettem volna, már újra szedhettem a következő sütikört a tálból. Ajánlom mindenkinek, aki a kép alapján elcsábult csak egy pillanatra is...

Jó Étvágyat kívánok Hozzá! 

Közeleg a Szilveszter, amit a legtöbb ember úgy vár, hogy szeretné, ha történne is aznap valami. Bármi ami meghitt, vagy vicces, vagy eseménydús esetleg szívet melengető, de mindenképp emlékezetes. Sokszor csak erőlködéssé válik ez a túlmisztifikált nap, de ha legalább az evésnél nem szeretnénk mellényúlni, legalább a desszertre nem akarunk rágörcsölni, akkor ajánlom elkészíteni ezt a nem túl bonyolult, de annál ütősebb rumos süteményt. Szintén a nagymamámtól örökölt receptről van szó és nagyon megörültem, hogy rátaláltam még karácsony előtt. Mesélte, hogy a nagybátyám sokszor úgy érkezett hozzá, hogy "ugye készített olyan részeges süteményt?" Gyerekként ettem utoljára, amit nem is lett volna szabad a magas alkohol tartalma miatt, de emlékszem egy jól eltalált pillanatban vettem a tányérról, mikor senki se figyelt. Már akkor nagyon ízlett, bár éreztem tilosban járok és lehet fejbe is vágott, de mit számított, hiszen karácsony volt. Unokatesós visítós nevetések, nagy lakomák, hörpintések, kifogyhatatlan csevejek és véget nem érő játékok ideje volt ez. Ó boldog gyerekkor...Készítsétek el, a siker nem marad el!

Hozzávalók:

A piskótához:

- 8db tojás

-16 dkg cukor

-16 dkg finomliszt

- 1 kanál olaj

-1 kanál víz

Töltelék:

- 1 cs. babapiskóta (250g)

- 1 l tej

- 3 púpos evőkanál liszt

- 1 cs. vaníliáscukor

- 3 ek. cukor

- 20 dkg teavaj

-15 dkg cukor

- 2-3 dl rum

Tetejére:

- 2 ek. víz

- tábla étcsokoládé

- 2 dkg teavaj

- 2 kanál cukor

- 1 ek. kakaópor

Elkészítése:

Elsőként piskótát sütünk. Kettéválasztjuk a tojások fehérjét, sárgáját. A fehérjével szoktam kezdeni, amibe egy csipet sót és egy kiskanál cukrot teszek. Kemény habbá verem kézi robotgéppel. Ezután átteszem a robotgépet a tojássárgájába. Ahhoz hozzáadom a 16 dkg cukrot. Elkeverem, míg világos sárga nem lesz, majd jöhet bele a víz, olaj, apránként a liszt. Ha elvegyült jöhet a szilikon lapát, amivel óvatosan belekeverem a tojásfehérje felét úgy, hogy ne törjem össze a habot teljesen. Aztán a másik felét is hozzákeverem. Kivajazott, kilisztezett tepsibe(42x37 cm) öntöm és előmelegített villanysütőbe 160 fokon 20-30 percet sütöm. Amikor aranybarna kiveszem és kiborítom még melegen a tepsiből egy rácsra vagy tálca hátoldalára, amin könnyű később kettészelni. 

Jöhet a krém elkészítése: 2 dl tejben elkeverem a 3 nagyon púpos kanál lisztet. A többi tejet felteszem forralni a 3 kanál cukorral, vaníliáscukorral. Ha kezd forrni, hozzáöntöm a lisztes tejet és mint a pudingot felfőzöm addig, amíg "buborékok" kezdenek feljönni. Elzárom és hűlni hagyom, ha sietek, akkor hidegvizes nagyobb lábasba/tálba teszem a lábasomat. Közben a szobahőmérsékletű teavajat robotgéppel elkeverem a 15 dkg cukorral (kb. 5 percig). Ha kihűlt a krém, akkor összekeverem jó alaposan robotgéppel a cukros teavajjal. A piskótát kettévágom. A babapiskótákat sorban megmerítem egy mélytányárba öntött rumban. Pár másodpercig forgatom őket, majd kiveszem és egy tálba helyezem. A kettévágott piskóta alját visszahelyezem a tepsibe, meglocsolgatom a megmaradt rummal. Aki kevesli tehet bele többet is. Erre kerül a vajas krém fele. Ezután egymás mellé ráhelyezem a rumos babapiskótákat. Majd a krém másik felét rásimítom a babapiskóták tetejére. Erre jön a piskóta másik fele tető gyanánt. A csokimáz hozzávalóit összemelegítem (nem forralom!) a tűznél egy kis lábasban, majd melegen rácsorgatom a süti tetejére.

Figyelem: A süteménynek 1 nap állás kell a hűtőszekrényben felvágás előtt.  Felvágni nem egyszerű, a képen is látható, hogy hiába törekedtem volna a tökéletességre...

Evési javaslat:

Nagyobb Ünnepekre ajánlott desszert. Azoknak javaslom tálalni, akik nem kedvelik a szárazabb állagú süteményeket,  és akik szeretik az alkoholt bármilyen formában. Nem lepődnek meg sem az alkohol mennyiségén, sem a formán, ha nem sikerül tökélyre szeletelni. Habzsolós vendégek még nagyobb előnyben, mert ők fütyülnek a kinézetre. Jupijé! Süssetek örömmel! Boldog Újévet!

Jó Étvágyat kívánok Hozzá!

Azt hiszem ez a csodás sütemény méltán nyerné el a "leggyorsabban fogyó süti" kategória díját. Egyrészt azért, mert nem kell hozzá villával bíbelődnünk, másrészt azért mert annyira finom az ízvilága, hogy nem lehet abbahagyni az evését. Elmesélek hozzá egy történetet, ami még inkább alátámasztja a nagyszerűségét. Friss diplomásként kutattam a végzettségemnek megfelelő állás után, de olyannyira telítve volt a pedagógus pálya 2006-ban, hogy másfél hónap keresgélés után se találtam munkát. Viszont sürgetett az esküvőnk időpontja is, amihez én szerettem volna megrendelni a tortát. Be is libbentem Kecskemét egyik hírös cukrászdájába, ahol a rendelés után az eladó hölgy megkérdezte, hogy nem keresek-e véletlen munkát? Azt feleltem, hogy de éppen azon vagyok...Közölte nem számít a végzettség, máris intézkedik...Két nap múlva a város központjában el is kezdtem dolgozni a patinás épületű, nagy múlttal rendelkező cukrászdában felszolgálóként. Nem volt könnyű a történet...tapasztalatból mondom: ügyetleneknek, izgulósoknak nincs helye a pályán. A betanulás után átkerültem a cukrászda egy másik üzletébe, ahol jóval nyugodtabb volt a környék és a német nyelvtudásomra se kellett támaszkodnom. Nagyon kelendő volt a fagyi, olyan idős emberek jártak hozzánk, akik évtizedek óta az üzlet csoki fagyijáért rajongtak és állították, hogy itt a legfinomabb a városba. Sosem felejtem, hogy abban az évben november 6.-án olyan jó idő volt, hogy az utcán állt a fagyira várakozók sora. A tél közeledtével a fagyi eltűnt a pultból, a sütemények választéka pedig egyre bővült. Akkor találkoztam életemben először a moskauerrel, de fogalmam sem volt, hogy mi a neve. Elvileg a dolgozók bármit fogyaszthattak, de haza nem vihettek. Szörnyen kíváncsivá tett, hogy milyen íze lehet a folpackkal letakart kis műanyag tálcákban megbúvó csokis apró sütinek. Hát fel is bontottam az egyiket, de  sosem bántam meg. Annyira új , mennyei íz volt ez nekem, a narancs a dióval és a jó minőségű csokoládé a szájban összekeveredve... egymás után megettem hármat mire jött egy vendég. Gyorsan eltettem a sütis tálcát a pult alá...A kolléganőm estefelé megkérdezte, hogy mind a 4 tálca moskauert eladtam aznap? Gyorsan rávágtam, hogy igen, mert nem mertem volna bevallani, hogy én pusztítottam el az egyiket (kb. 15-20 db) röpke idő alatt. Ezáltal ki is kellett fizetnem a borsos árú finomságot, nehogy gyanút fogjon. Hát így jártam az első találkozásnál ezzel a bűnbeejtő sütivel. Egy nap alatt a kedvencemmé vált és hiába élhettem egy légtérben a finomabbnál finomabb sütikkel, lehetett az díjnyertes vagy habos-babos, én ettől kezdve csak a moskauer után sóvárogtam, amit nem sűrűn szállítottak nekünk a sütiműhelyből.

Pár éve próbáltam először elkészíteni, persze nem az akkori cukrászda szerinti változatot, mert ahhoz nem férhettem hozzá. Ez a recept a kipróbált, bevált recept egyike: 

Hozzávalók: (egy gáztepsihez):

- 10 dkg dió (fele darálva, fele durvára törve)

- 5 dkg kandírozott narancshéj

- 5 dkg vaj

- 7 kanál tejszín 

- 2 púpozott evőkanál cukor

- 3 evőkanál finomliszt

Tetejére: 

- 1 tábla étcsokoládé (100 g)

- 2 kanál olaj

Gluténmentes változatnál: A finomliszt helyett 3 kanál rizslisztet teszünk illetve próbáltam 2 teáskanál rizsliszt és 2 tk zabliszt (aki bírja a zabot...)hozzáadásával is.

Elkészítése:

A vajat, a tejszínt és a cukrot lábasba tesszük, folytonos kevergetés mellett felforraljuk. Félrehúzzuk, beletesszük a diót, narancshéjat, elkeverjük és legvégül a lisztet is belekeverjük csomómentesen. Fontos, hogy hagyjuk kihűlni, mielőtt habzsákba tennénk, mert szétfolyna a tepsiben. Valaki még a hűtőbe is beteszi a kellő állag elérése végett. Aztán egy sütőpapírral bélelt tepsibe dió méretű gombócokat nyomunk. Lehet kanállal is rakni a kupacokat. Aztán villával kicsit szétnyomkodjuk és 180 fokon légkeveréses sütőben 12 percig sütjük. Figyelni kell, mert nincs 2 egyforma sütő, ha már barna körben a széle, akkor elkészült. Ne ijedjünk meg ez nem azt jelenti, hogy odaégett, így a tökéletes. A dió kicsit megpörkölődik a szélén, sokkal jobb ezáltal a süti ízvilága. Ha kivettük a sütőből, hagyni kell kihűlni a tepsiben, különben nehezen lehet levenni a papírról. Amikor kihűlt, a tábla étcsokit apróra törjük egy üvegtálba. Beleteszünk 2 kanál olajat és a mikróba a legnagyobb hőfokon 20-30 másodpercig hevítjük, aztán keverés, melegítés felváltva, amíg tökéletes sima állagot nem kapunk. Ezután szilikon spatula vagy kanál segítségével rásimogatjuk a moskauerek tetejére. Villával vagy fésűkártyával csíkokkal/hullámos vonalakkal tarkítjuk a csokis felszínt. Figyelem gyorsan kell dolgozni, mert gyorsan szilárdul a csokiréteg! El is készült!

Evési javaslat:

Ez igazán a nekem való harapnivaló: bármikor és bárhova magammal vihetem. Most pedig biztatom a szörnyen édesszájú embertársaimat is, akik szintén magukkal cipelnek sok mindent. Egy falat boldogság garantált, szerintem. Hosszú utazásra is kiváló, mert a dió laktat rendesen. A legjobb munka utáni percekben: mámorít, boldogít hirtelen!

Jó Étvágyat kívánok Hozzá!

Rögtön felmerül a kérdés az olvasóban, hogy miért is TITKOS? Ezt nehéz lenne egy mondatban kifejtenem. Talán azért, mert 15 év kellett mire a recepthez hozzáférhettem. Hiába kértem mamámat a 20-as éveim elején, hogy írja le a receptet, nem tette meg, de utólag csak azt mondja, mert nem is volt igazán bevált receptje. Igazából sok évbe telt, mire leírhatóvá vált a recept. Gyermekként sokszor végignéztem, ahogy készíti, még segíthettem is a munkálatok során. Sokszor elsorolta az összetevőket, de hiába készítette el bárki is a családban, sosem sikerült olyan finomra, mint az övé.  Tudtuk, hogy valami hiányzik a pogácsából, amiről nem tudunk...Talán egy titkos összetevő. Mint minden nagyszerű fogásánál - amivel az ünnepek idején örvendeztetett meg minket - az unokák kérdezgették tőle, hogy mama mitől ilyen finom, mit raktál az ételbe, mindig azt válaszolta, hogy "mamaport". Ez a titokzatosság átszőtte az egész főzési tudományát és még most is, ha jól látna és főzhetne. A pogácsája nem csak titkos volt akkoriban, hanem híres is. Sütött minden nagyobb ünnepre, családi eseményre, munkahelyi rendezvényre, sőt még lakodalmakra is. A Bács-Kiskun megyei faluban sokan tudják, hogy Julika néni sajtos pogácsájához nincs fogható. Amellett, hogy nagyszerű az ízvilága, a nagyszerűsége még abban is rejlett, hogy több napig puha maradt a fehér damaszt konyharuha alatt a hűvös spejzben. Miután nem sütött több pogácsát, sokat beszélt róla. Így egy napon lediktálta anyukámnak a receptet, aztán pedig nekem is. Viszont nem a teljes receptet. Mindkettőnknek ugyanazt a két hozzávalót felejtette el elmondani.  Tavaly a konyhámban meséltem neki arról, hogy hiába próbálkoztunk elkészíteni, sohasem sikerül olyanra, mint az övé. Csodálkozott rajta. Majd másnap nekiláttam abban a reményben, hogy hátha sikerül mindenre ugyanúgy emlékeznie és úgy is lett. Hozzáláttam a méricskéléshez és mama megszólalt, hogy tegyek hozzá egy másfél dl fehér bort, mert akkor jobban kel a tészta...micsoda??? Sőt megtudtam a kelesztés mikéntjét is és azt, hogy a mamapor igazából a fehérbors a főztjeiben. Nagyon boldog voltam, hiszen erre vártam évek óta. Az apró titkokra, a tudás birtoklására. De a legnagyobb öröm akkor ért, amikor nekem nyújtotta át becsben tartott szakácskönyveit, kipróbált, papírra vetett receptjeit.  Mi ebből a tanulság? Ha megteheted még, süss együtt a nagymamáddal, mert csak tőle tudhatod meg egyedül azokat a recepteket, amikre sokszor vágysz és emlegetsz.

Hozzávalók (3-4) tepsihez: 

- Fél kg finomliszt

- fél kg rétesliszt

- 25 dkg margarin

- másfél dl fehérbor (háztáji, ha van)

- 1 nagy doboz tejföl (330 g)

- 5 dkg élesztő

- 1,5 dl langyos tej

- 4 evőkanál cukor

- 2 evőkanál só (tengeri)

-10 dkg trappista sajt  reszelve (a tésztába)

- 5 evőkanál olaj

- 3 db tojássárgája

- néha natúr vajkrémet is tett bele egy kanállal, de elhagyható

A tészta lekenéséhez: a 3 tojás fehérjéje kicsit habosra felverve + fél kiskanál fehérbors + fél kávéskanál só

- 20 dkg reszelt trappista sajt a tetejére

Elkészítése:

 Az élesztőt megfuttatjuk a tejben és a cukorban. A tálba kimérjük a liszteket. A margarint felszeletelve tesszük a tálba. Sót szórunk bele. Elmorzsoljuk a lisztet a margarinnal. Beletesszük  az összes többi hozzávalót és jól összedolgozzuk. Gyúrjuk néhány percen át, ha kell, lisztezzük a deszkát, tésztát, kezünket, míg végül egy olyan tésztát kapunk, ami puha és nem ragad sem a deszkához, sem a kezünkhöz. Aztán egy lisztezett tálba tesszük a bucinkat, konyharuhával letakarjuk és meleg helyen egy órát pihentetjük. Az óra leteltével egy edényből kidagadó tészta vár ránk. Kivesszük, átgyúrjuk és kinyújtjuk a deszkán úgy másfél - két centiméter vastagságúra. A pogácsa szaggatóval, ahogy mamám mondaná:"megpaskoljuk" a tetejét, azaz köröket nyomkodunk a tetejére, de sokat úgy egymásba vágjanak (de nem mélyen, csak annyira, hogy nyomott hagyjon), ez ahelyett van, hogy késsel vonalakat húznánk. Enélkűl felpúposodik a teteje és az már úgy nem az igazi. Megkenjük a villával felvert, kissé habos tojásfehérjével és az újabb titok: a tojásfehérjébe egy fél kiskanál fehérborsot keverünk, ami a kiváltságos ízt kölcsönzi neki és még egy fél kiskanál sót is. Jöhet rá a reszelt sajt egyenletesen eloszlatva. Ezután fél órát pihenni hagyjuk (!!!) Majd kiszaggatjuk a képen látható félhold alakúra. A mamám mindig a hullámos kör alakú, nagyobb méretű pogácsaszaggatót használta. A tepsiket meglisztezzük, egymástól 1-2 cm-re helyezzük a pogácsákat és újabb 10-15 perc kelesztés következik. Nagyon fontos a háromszori kelesztés! Sütés előtt 5 perccel bekapcsoljuk melegedni a gázsütőt. Én légkeveréses villanysütőben 160 fokon 20-25 perc alatt készítem el a képen látható színben pompázva. De az eredeti gázsütőben készült 180 fokon és minimum félóráig. Jó munkát és kitartást, mert az hozza a legjobb eredményt!

Evési javaslat: 

Csak a tapasztalat és az emlékek vezérelnek a következő sorok leírásában: Ünnepek idején családi ebédre érkezve lehet korgó gyomrú felnőtteknek kínálni közvetlen aperitif után (ebéd előtt). Gyerekek közvetlen megkínálása sikertelen ez idő tájt, ugyanis  már érkezés pillanatában, titokban megkeresték a spejz rejtett bugyraiban a pogácsát, éhségüket csillapítva.  Kínálhatjuk akár leves mellé is a főétkezések során. De a desszertek idején a legkelendőbb a véget nem érő traccspartikhoz. 

Jó Étvágyat kívánok Hozzá!

A baklavát több ország is magáénak tekinti, így nem célom az eredetét taglalni, mindössze hálám érte, hogy feltalálták, mert nincs még egy olyan sütemény, amit ennyiszer megkívánnék. Akárhányszor bevásárolni indul a család és keleti étterembe botlunk én nem bírom ki, hogy ne nézegessem árgus szemekkel a baklava kínálatot. A kakaósat válasszam vagy a simát? Vajon mennyire hízlal? Egy túl kevés, de kettő már cukorsokk? Kókusz van a tetején vagy az valami más? Hány réteslapból állhat? Minden lap közé tesznek diót? Vajon mézet is használnak vagy csak cukorszirupot a végső locsolgatásnál? Aki esetleg hasonló kérdésekkel küzd, annak melegen ajánlom a sütemény otthoni elkészítését. Íme a saját recept verzióm:

Hozzávalók:

- 2 cs. réteslap (16 lap)

- 150 g teavaj (ha kevés, olajjal lehet pótolni)

- 10-15 dkg kristálycukor

-1 cs. vaníliáscukor

- 40-50 dkg darált dió (4-5 marékkal számolok)

- fahéj (ízlés szerint)

-őrölt narancshéj (ízlés szerint)

A sziruphoz:

- 1 nagyobb citrom leve

- 1,5 dl víz

- 1 dl méz

- 5 kanál cukor

Eszközök: 22x33 cm-es tepsi, szilikon ecset a kenegetéshez, pici lábas, mérő eszközök...

Elkészítése:

A hűtőből kivett réteslapokat óvatosan kiterítjük egy konyharuhára. Kikenjük a felolvasztott teavajjal vékonyan a tepsit, erre helyezzük az első lapot. A réteslap nagyobb, mint a 22x33-as tepsi, de azt úgy oldom meg, hogy kihajtom a tepsi egyik oldalára, majd amikor már kentem és szórtam, ráhajtom és azt is lekenem. Tehát ott tartottam, hogy megkenjük a beletett első lapot vajjal, megszórjuk egy nagyobb marék darált dióval úgy hogy egyenletesen mindenhova kerüljön belőle, majd egy kisebb marék cukorral (kanállal nem az igazi), aztán kevés fahéjjal és végül az őrölt narancshéjjal. /Senki ne lepődjön meg, a narancshéj szárított formájában nem olyan intenzív illatú, mint frissen vagy kandírozva, viszont ez a tompa illat a fahéjjal karöltve istenien megbolondítja a sütinket./ Ezután ahogy írtam ráhajtom a szélét, ami kilógott a nagysága miatt, aki akarja előre méretre szabhatja és úgy kevesebbet kell vele bajlódni és a megmaradt csíkokat is beleteheti közé, de ne a tetejére! Aztán jön egy újabb lap, vajazás és erre nem kerül dió, CSAK MINDEN 2. LAPRA! Tehát a harmadik lapot ráteszem, vajazom, szórom, fűszerezem. A 4. lap megint csak vajazva. Az 5.-re szórom a cukor mellé a vaníliáscukrot IS! És így megy ez tovább a végéig. Volt olyan, hogy kevés lett a teavajam és olajjal vagy margarinnal pótoltam, nem szabad megijedni, viszont mindig kell a zsiradék!!! A tetejét is megkentem vajjal. Ezután jön az óvatos felvágás, ami nem olyan egyszerű, de nem szabad kihagyni, mert a végén a szirupot másképp nem tudja beszívni egyenletesen. Lehet négyzet alakú, mint a képen, vagy rombusz (rád bízom) de legyenek egyforma távolságra a csíkok! A formákra kókuszt vagy diót vagy pisztáciát tehetsz díszítésként. Most jöhet a sütés, a gázsütőmben több mint 1 óráig sült 150-180 fokon. Igazából aranybarna a végeredmény, de akkor se ijedj meg ha annál kicsit barnább, mert a szirupozás a végén kicsit kivesz a színéből. Amikor már olyan illatok terjengenek, hogy azonnal ennél, akkor nekifoghatsz a lábasba összemelegíteni a cukrot a vízzel a citrommal és a mézzel. Igazából a méz miatt nem szabad az egyveleget forralni, viszont melegen érdemes rá kanállal öntögetni a végén. Ha kisült a baklava, én a tepsi ajtajára kiveszem, meglocsolgatom a sziruppal és elvileg min. 4 órát vagy egy éjszakát kell állni hagyni, ami felér egy kínzással (ha érted mire gondolok). Volt olyan, hogy csak egy órát vártunk és úgy is ehető és fantasztikus volt. Remélem te is kedvet kaptál hozzá!

Evési javaslat:

Most írjam azt, hogy ez is egy olyan sütemény, amit nagyobb társaságnak, családnak készít az ember? Igazából mikor süt-főz az ember? Ha igény van rá. Még ha egyedül is lennék, akkor is nekilátnék, de ahelyett, hogy agyon enném magam belőle, vinnék a szomszédoknak, munkatársaknak. Amikor még nem voltak gyerekeim, kettesben a férjemmel nem volt egyszerű a sütikérdés, ugyanis rajtam kívül a házban nem szerette más az édességeket, de én annál inkább. Nem volt probléma akkor se, ha sokat sütöttem, mert a szomszédok is örültek neki. De remélem nem csak falun van ilyen! Süss magadnak, de vigyél másoknak is! 

Jó Étvágyat Kívánok Hozzá!

A mai recept azoknak kiváló, akik nehezen tudják megetetni a gyermekeikkel a gyümölcsöket. Persze ez a fogás sem garancia arra, hogy majd a krémlevesekkel sikerül is, de egy próbát mindenképpen megér. Én sokszor elkeseredem, hogy a zöldségek és a gyümölcsök csak igen csekély százalékát hajlandók megenni a gyerekeim, ezért is vetem bele magam az állandó főzőcskébe, sütögetésbe, hogy minél több tartalmas, egészséges táplálékot csempésszek a lurkókba, sokszor úgy, hogy nem feltétlen tudják, hogy mit is majszolnak valójában. Sajnos muszáj, mert hihetetlen mennyire tudnak rajongani a mai gyerekek a rengeteg "mű" kajáért, a lényeg nekik , hogy bolti legyen, vagy amit a reklámba láttak... Nem hiszem el, hogy a csomagolástól megszabadított, tartósítószertől szinte borzongató ecetszagú croissant-ba örömmel harapnak bele a gyerekek és ez csak egy dolog a sok közül. Sok családnál látom ezt a problémát, de nem is tesznek ellene. A krémlevesek nagy sikert arattak nálunk az elmúlt hetekben és elmondhatom, hogy nem untak rá, sőt mindig kérdezik is, hogy mikor készítek újra. Az első kedvenc a szamóca krémleves volt, aztán jött a málna, most pedig a barack és a sárgadinnye a befutó. A gyümölcsleveseim titka abban rejlik, hogy mindig mézzel és gyömbérrel ízesítem. A méz megsegíti a gyümülcs cukortartalmát, a gyömbér meg hihetetlen felerősíti a gyömölcsök ízét. Nagyszerű kombináció, érdemes kipróbálni. 

Hozzávalók (4 före):

- 1 közepes méretű sárgadinnye

- 3 dl 2,8 %-os tej

- 2 ek vegyes virágméz

- ha nem elég cukrosnak találod, mehet bele ízlés szerint cukor vagy egyéb cukorpótló (steviát szoktam néha)

- negyed kk őrölt gyömbér

- tejszínhab, csak a tálalásnál

Elkészítése: 

Szeletekre vágod a dinnyét, majd megszabadítod a magjaitól és a héjától. Belerakod a felvágott kisebb darabokat a turmixgépbe. Ráöntöd a tejet, rácsorgatod a mézet, gyömbért is beleszórod. Megnyomod a bekapcsoló gombot és kb. 20 másodpercig turmixolod. Szépen felhabosodik. Kikapcsolod, megkóstolod. Ha nem elég cukros, teszel bele még egy kanál cukrot és tovább pörgeted a késeket. Ha kész, kiöntöd a tálaló edénybe és hűtöbe teszed min. 30 percre. Ha lehűtött dinnyével és tejjel dolgozol, akkor hűtés nélkül azonnal tálalhatsz. Tetejére tejszínhabot ajánlok. A laktózérzékenyek is élvezhetik ezt a levest, csak laktózmentes tej kell hozzá, ami ízvilágban nem változtat a recepten és laktózmentes tejszínhab spray-t kell venni hozzá.

Evési javaslat:

Meleg nyári napon kiváló választás, amikor nincs több időd főzögetni, de szeretnél valami gyors előételt a húsos fogásod elé. A gyerekeknek még nagyobb öröm, ha saját maguk varázsolhatják bele a tányérkáikba a tejszínhabot vagy esetleg egy mosolygós tejszín arccal - a leves tetején - várod őket. 

Jó Étvágyat kívánok Hozzá!

 A családunk igazi húsleves kedvelő, de ez nem azt jelenti, hogy hús nélkül már le sem csúszik egy leves sem. Így nem kevés keresgélés után végre sikerült olyan receptet találnom, ami végre húsmentes és a családom számára mégis kívánatos - bevallom nem volt könnyű vállalkozás.  A kukorica egyfajta kiegyezés volt a zöldségvonalon.  Olvastam, hogy sokfelé húsleves alaplét adnak hozzá (neeem, nem állok át a "húsoldalra", miközben folyik az egészséges életre nevelés projekt...) illetve Mexikóban tájegységenként változik a recept, ezért nem véletlen, ha valaki sült paprikával kezdi a történetet, más meg paradicsommal. Én egy mexikói származású hölgytől tanultam az alapreceptet (milyen jól hangzana, ha mindez élőben történt volna, de elégedjünk meg azzal, hogy a tv is felér egy tanító célzatú videóval...) amit aztán átformáltam a saját ízvilágomra. Íme:

Hozzávalók (4 főre): 

- 1 konzerv kukorica vagy 2 csöves kukorica

- 2 közepes méretű paradicsom

- 1 közepes fej vöröshagyma

- 2-3 gerezd fokhagyma

- 1 kis pohár joghurt

- natúr krémsajt (tömlős)

- 1 púpozott evőkanál kukoricaliszt (elhagyható)

- 2-3 kanál olaj+ 2 kanál a rántáshoz

- ízlés szerint: só, őrölt feketebors, őrölt fűszerkömény ( max. csipetnyi)

- 1 csapott kk. pirospaprika

- chili, ha valaki erősen szereti

Elkészítése:

A vöröshagymát felkockázzuk, olajon megdinszteljük. A fokhagymát apróra kockázom és csak akkor adom hozzá, amikor már a vöröshagyma üveges, tehát a vége felé a dinsztelésnek. Utána megszabadítom a héjától a paradicsomot, lehet vele a meleg-hideg verziót alkalmazni, hogy könnyen lehúzható legyen a héja, de ez esetben a 2 paradicsommal nem akarok plusz mosogatnivalót magamnak. Egész egyszerűen meghámozom, majd szeletekre vágva hozzáadom a dinsztelt hagymához. Kevergetem, levet ereszt, már sózhatom, borsozhatom, sőt mehet bele a pirospaprika is jó elkeverve. Hozzáöntöm a kukoricát úgy, hogy kb. 3 kanálnyit meghagyok a dobozban. Felöntöm egy pohár vízzel és negyed órát főzöm. Ezután turmixgépbe öntöm a fazék tartalmát úgy, hogy előtte már beleöntöm a hideg joghurtot, hogy ne a műanyag bánja a hirtelen forró levest. Teljesen krémesre turmixolom. Itt készítek a leves alá rántást kukoricalisztből, amit akár el is lehet hagyni, de az íze finomabb lesz a rántással. Kiöntöm vissza a lábasba, rá a rántásra, amit előtte felöntöttem egy pohár hideg vízzel, mehet a tűzhelyre. Ha erősen enném itt tennék bele chili szószt, vagy esetleg a végén chili paprika szeleteket. Lehet variálni. Felöntöm még vagy 1-2 pohár vízzel, sose mértem ki, szemre és ízre dolgozom. Aki sűrűn szereti, hagyja sűrűn...Jöhet még bele só meg bors, csipet kömény és itt jön bele a maradék kukoricaszem áradat, ugyanis a krémlevesbe kell egy kis meglepetés is :). Éppen csak elkezd forrni, veszem is le és forrón tálalom. A tetejére a krémsajt úgy kerül, hogy egy éles késsel szúrsz egy kis nyílást a tömlős sajton, rámarkolsz és a fantáziádra bízom a díszítést...

Evési javaslat:

Egy hétköznapi vacsorához ajánlanám, amit nagyszerűen feldob ez a nem mindennapi meleg étel. Amikor már garantáltan otthon van együtt a család és lehet egymást húzni a "ki eszi meg csípősebben" témával, akkor kerülhet csak igazán terítékre. Aki ennél többre vágyik, próbálja meg a sült paprikás verziót, de én garantálom, hogy a paradicsom és a joghurt savanykás világa rabul ejti majd az első kóstolót!

Jó Étvágyat kívánok Hozzá!

Elhatároztam, hogy megtanulok egy francia desszertet készíteni a szabad hétvégémen. Mindig is vonzott a franciák fantasztikus, kifinomult, aprólékosan megmunkált sütemény palettája. A macaron-ok sokszínűsége, a soufflé-k könnyedsége. A vajas, tökéletes  croissant-ok illatát már könyvolvasás során is elképzelem - nem véletlen jelennek meg a receptjeik akár egy-egy regény oldalain is - pedig sajnos nem volt még részem abban, hogy francia földön kóstolhassak belőle. Sajnos. A választásom az "ezerlevelű süteményre" esett, ugyanis kíváncsi voltam, hogy miért dicsérik ennyire. Mi lehet a káprázatának oka, ami miatt állítólag a világ minden táján meghonosodott már valamilyen formában.Tudatosan, napokig készültem rá (fejben), mert a franciák egyik legfinomabb süteményét nem lehet csak úgy mindenféle utánajárás nélkül papírról elkészíteni. Talán a legtöbbet akkor tehettem volna, ha elmegyek egy olyan cukrászdába, étterembe, ahol meg is kóstolhatom, vagy tovább megyek a történetben, esetleg valaki hozzáértőtől megtanulom...de sajnos erre nem volt lehetőségem és időm se. Maradt a Net, ahol találtam egy szuper videót, amin a versenyeket megnyert cukrász játszi könnyedséggel hozta össze a krémet és biztosította a nézőket, hogy bárki képes a műveletre gyakorlás nélkül is. Hát jó...megnéztem egy párszor a biztonság kedvéért és láss csodát, csak tud az, aki akar is...

Hozzávalók: 

- 1 csomag leveles tészta

- Sütinként min. 10-15 szem málna (én úgy 50 szemet használtam, de azért, mert készült málna nélküli verzió is)

-Krémhez:

- 360 g tej

-fél rúd vanília (vagy 1 kk. folyékony vanília aroma)

- 58 g cukor

- 80 g tojássárgája

- 36 g kukoricakeményítő

- 30 g vaj

- 200 ml habtejszín (lehűtve)

- 50-80 g porcukor

- 2 tk. gyors zselatin, 

Kell még: 

- folpack, szilikonos sütőpapír, kerek sütikiszúró , habzsák, habcső,  kézi habverő...

Elkészítése:

Elsőként mindent mérj ki mérleg segítségével kis tálkákba, amit csak lehet, ugyanis ripsz-ropsz szükség is lesz rá. Vaníliarúd kikaparásával folytatjuk, a magocskákat összekeverjük a cukorral. Feltesszük melegíteni a tejet. Közben a tojássárgájához hozzáadjuk a vaníliával elkevert cukrot és a keményítőt. Óvatosan habverővel csomómentesre kikeverjük. A forrásban lévő tejhez hőkiegyenlítéssel (kanállal a kikevert krémhez adagoljuk apránként a tejet és folyamatosan keverjük) adjuk hozzá a kikevert masszát. A tűzhely hőfokát közepesre állítjuk. Gyors keveréssel dolgozunk, gyorsan be is sűrűsödik a krémünk. Várunk egy kicsit és az első "rottyanásnál" le is zárjuk és levesszük az elkészült krémet. Még melegen belekeverjük az előre felkockázott teavajat. Jól elkeverjük benne. Majd folpackkal letakarjuk, egészen a krémet is, hogy ne bőrösödjön be. Akkor tesszük be a hűtőbe, ha a lábos már nem forró. Ezután elővesszük a már órákkal a sütés előtt fagyasztóból kivett leveles tésztát. Kerek sütikiszúróval szaggatunk lapokat. És most jön a francia csavar, mert nem csak úgy egyszerűen kisütjük, hanem fogunk egy szilikon sütőpapírt, egy gáztepsit megfordítunk (a hátán sütjük). A szilikon papírt meghintjük porcukorral, erre jönnek a tésztalapok. Aztán megint jön a porcukor hintés (módjával) és erre megint egy szilikon lap kerül. Aztán veszünk egy nehezéket, mondjuk még egy gáztepsit és lenyomjuk vele a tésztákat és így megy a sütőbe. Elektromos sütőbe (előmelegítve) 200 fokon sül 6-7 percig. Az én gázsütőmben átlépte a 10 percet is mire elérte a tökéletes állagot. Középbarna, kicsit hólyagos lapok kerültek elő a sütőből, amit pont akkor kell kivenni, amikor megérzed az odakaramellizált lapok mennyei illatát. Ha utána bent hagyod, biztos odaég. Kiveszed és óvatosan átpakolod egy tálcára, hogy kihűljenek. Nekem 2 tepsire lett elég a tésztám. Ezután kerül ki a hűtőből a tejszínhab, amit felverünk géppel az expressz zselatint hozzákeverve kb. borotvahab állagúra. Majd elővesszük a krémet szintén a hűtőből. Egy kézi habverővel gyors fellazítjuk, aztán 3 adagba tesszük hozzá a tejszín körülbelül háromnegyed részét.  A maradék rész, nem  kerül bele, mert díszítésre használjuk és külőnben is túl fellazítaná a krémünket. Ha ezzel elkészültünk, készíthetjük a málnát és a megsült lapocskákat. A krémet habzsákba tesszük, de megteszi egy hűtőzacskó is, aminek vágunk a végén egy kb. max. 1 cm-es nyílást. Sorba nyomjuk ki a krémet a lapocskára úgy, hogy mindig málna kerül egy krémnyomat mellé. Akkora legyen a málnaszem, mint maga a krém, mert majd együtt tartják meg a következő szintet. Egy sütihez 3 tésztalapot használunk a fenti fénykép szerint és lehet ezt variálni úgy is, hogy nem teszünk minden krém után málnát, csak minden második helyre...mindenkire rábízom a kivitelezést. A teteje is tetszőlegesen díszíthető. Lehet csak porcukorral hinteni vagy tejszínhabbal dolgozni. Én a krémet nyomtam rá, mert a kislányommal időközben eltüntettük a megmaradt tejszínhabot :) Készen is vagyunk. Egy órára hűtőbe tettem, mert állítólag a hűtőtől  lesz igazán roppanós a tészta és összeérnek az ízek. Nem ajánlom gyerekekkel való sütögetést, max. a tészta kiszaggatására hívnám legközelebb csak a lurkókat, mert a tepsikkel való egyensúlyozás során elég egy kis akadály, és beszerezhetünk egy égési sérülést is -nem viccelek- (egy hete sütöttem, de még mindig sebes az ujjam). Próbálja ki mindenki, aki csak kedvet kapott hozzá! A kép szerintem magáért beszél!

Evési javaslat:

Azt hiszem ez a sütemény méltán érdemelte ki az egyik legfinomabb süti címet, mert a karamellizált roppanós tészta és a mennyei vaníliás krém olyan egyveleget alkot amit már csak a gyümülcs kombináció überelhet. Ezt a véleményt osztotta aznap a családom, a szomszédok és még a távoli rokonok is. Érdemes megsütni szeretteinknek és nem kell megijedni a pepecselős részektől, mert nagy odafigyeléssel még egy amatőr cukrász is képes rá és garantáltan hálás lesz a befogadó közeg. Tálalási tipp: Óvatosan pakolgassuk a tányérra a kész tornyokat, mert könnyen törik és ha nem elég kemény a krémed, mert nem tartottad be a recept szabályait, akár dőlhet is. Adhatunk mellé villát, de nem biztos, hogy érdemes...

Jó Étvágyat kívánok Hozzá!

Recept Forrása: LiChi TV

Ha valamit nehéz kivárni, az a szamócaszezon. Én nemcsak az íze miatt szeretem, hanem magáért az illatáért veszek meg. A dzsem főzése számomra maga az aromaterápia. Csak állok a fazék mellett, kevergetem és nem tudok betelni vele. Hihetetlen megejtő illata van. Szerencsére találtam olyan parfümöt, amiben a földieper dominál, így egész évben ebbe a "piros", varázslatos, édes illatba burkolózhatom. Ja és igen, nem eper a becsületes neve, mert ez előbbi a fán terem, hanem szamóca vagy földieper, csakhogy tisztázzuk a dolgokat. Idén megpróbáltuk a fekete fóliás talajtakarós termesztést, hogy minél szebb és nagyobb szamócáink legyenek ( a gaz elkerüléséről nem is beszélve). Nem csalódtunk. Van rajta bőven és gyönyörűek. A menta pedig úgy jött a képbe, hogy tavaly vettünk egy kertészetbe mojito mentát, ami szépen kitelelt a kertben és úgy gondoltam, belekeverek pár levelet a levesbe, hátha megörülnek egymásnak az ízek és valami új születhet ;) Lássuk a gyors receptet:

Hozzávalók (3 személyre):

- 20 dkg szamóca

- 3 dl tej

-1,5 habtejszín

- 1 púpozott ek. vegyes virágméz

- 2 ek. cukor (vagy helyettesítő)

- csipet fahéj

- csipet gyömbér (őrölt, szárított)

- 4 mentalevél +1-2 db díszítéshez

Elkészítése:

Talán a szamóca előkészítése tartott a legtöbb ideig, ami alatt a mosást és a csumázást értem. Aztán turmixgépbe pakoltam, ráöntöttem a tejet, aztán hozzáadtam a cukrot és a mézet. Addig kevertem a késekkel, amíg homogén, krémes állagot nem kaptam. Ezután kiöntöttem egy tálba, kézi habverőért nyúltam és beleszórtam a fahéjat és a gyömbért, amik azért kellenek, mert hihetetlen jól kiemelik az eper ízét, ahelyett, hogy elnyomnák. Ezután gyorsan elkevertem a már majdnem kész levest és ezután lépett bele a történetbe a menta ritka, röpke találkozásra. Két módot adok meg az aroma kinyerésére. Az egyik: fogod a leveleket, jól összegyűröd a markodba, meg is paskolhatod és így mehet a tálba. A másik lehetőség a stílusos megoldás: a mozsárban való összezúzás, de csak annyira, hogy ne essenek szét a levelek. Ezt követően keverjük az ízbombát tartalmazó levélkéinket a krémlevesbe. Néhány keverés után ki is veszem, hogy azért a " kevés néha több" szabály érvényesülhessen. A legvégére tartogattam az 1 dl tejszín óvatos elvegyítését. Aki azt szeretné, hogy a menta íz erőteljesebb legyen, bele is turmixolhatja a leveleket a levesbe, ami a színét is feldobja. De én inkább maradok a bevált verziómnál, mert annyira jól sikerült, hogy a gyerekeim este semmit sem hagytak belőle...és nincs nagyobb kritikusom a családomnál. Már csak a hűtés van hátra, de ha hideg tejjel dolgozunk, akkor rögtön tálalhatunk is.

Tálalási javaslat:

Üveg tányér, porcelán kiöntőbe a maradék tejszín, ami hamarosan a díszítés részévé válik egy mentalevéllel karöltve. Már csak egy rózsaszín csokor virág hiányzik az asztalról és egy szamócára kellőképpen kiéhezett család. Ha romantikus estére készülnénk, akkor is jó választás, mert lehűthetjük vele a kedélyeket. A menta frissít, a szamóca bódít...

Jó Étvágyat Kívánok Hozzá!