Aki rajong a csokis-narancsos ízvilágért, annak ezt a sütit érdemes megkóstolnia. A tésztája hasonló a fanta szeletéhez. A narancsos zselé réteg nagyon jó párost alkot a narancsos mascarpone krémmel. A vastag csokitető a kandírozott narancshéjakkal megismételhetetlen ízélményt ad. Na és a története? A cukrászvizsgám után azon gondolkoztam, hogyan lehetne a vizsgára készített és nagy sikert aratott narancsos pohárkrémemet sütivé avanzsálni... aztán jött a hétvége és a férjem riogatott a "névnapi sütizéssel". Gyorsan összeraktam  fejben, hogy miként lehetne egy narancsos szeletet összedobni. Így született meg ez a  verzió, amit a  munkatársaim is "letesztelhettek". A sok pozitív visszajelzés után, örömmel osztom meg veletek, hogy ti is részese lehessetek egy érdemesnek titulált konyhai kalandozásnak. Fogjunk is hozzá!

Hozzávalók (kb. 30 szelethez, 32 x 15cm-es tepsihez):

Tésztához: 

- 8 db tojás

- 8 ek. kr.cukor

- 1,2 dl olaj

- 5 ek víz

- 8 ek. finomliszt

- 3 púpozott ek. holland kakaópor

- 8 g sütőpor

- 1 csipet só

Narancszseléhez:

- 4 közepes méretű narancs leve

- fél csomag vaníliás pudingpor

- 10 dkg cukor

- 5 g porzselatin

Tejszínes krémhez:

- 250 ml habtejszín

- 250 g mascarpone

- 1 kezeletlen narancs héja vagy apróra vágott kandírozott narancshéj

- fél citrom héja

- 5 g porzselatin

- 100 g porcukor

Tetejére:

- 150-200 g étcsoki

- 2-3 evőkanál étolaj

- kandírozott narancshéjak 

Elkészítése:

1. Kevert tészta: A tojásokat szétválasztjuk. A tojásfehérjét elkezdjük verni robotgéppel, amikor fehéredik, hozzáadjuk a cukrot, majd keményre verjük. A tojássárgájákat elkeverjük, hozzáöntjük az olajat, a 4 ek. vizet és tovább keverjük. A tojásfehérjét több szakaszban hozzáforgatjuk. A lisztet és a kakaóport átszitáljuk, hozzáadjuk a sót és a kakaóport. ez utóbbit a tojásos keverékbe óvatosan beleforgatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, 160 fokon 25-30 percig sütjük. Tepsiből kivéve rácson kihűtjük, mikor kihűlt, kettévágjuk.

2. Narancszselé: A porzselatint elkeverjük fél dl vízzel, félretesszük állni. Közben a narancsok levét felfőzzük a cukorral, pudingporral. Ha már felforrt, lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk az előtte megmikrózott zselatint, jól elkeverjük habverővel és langyosan  az egyik tésztalapra kenjük.  Előtte szögletes tortakeretbe helyezzük a tésztát! Ezután hűtőbe tesszük dermedni.

3. Tejszínes  krém: A zselatint vízzel elkeverjük a fent leírt módszerrel, állni hagyjuk. A mascarpone-ét egy spatulával elkeverjük porcukorral, a narancs- és a citrom héjával. A tejszínt félig felverjük géppel. A zselatint megmelegítjük mikróba, hogy folyékony legyen, de ne forró. Elkeverjük egy kanál tejszínnel és egy kis mascarponéval. Hozzáadjuk a zselés krémet és a mascarpone-és krémet a tejszínhez és tovább verjük géppel "keményedésig". Akkor jó a krém, amikor még kenhető állagú és már beleragad a habverő közepébe.

4. Utolsó simítások: Ha megdermedt a zselé réteg, rákenjük a tejszínes krémet. Hagyunk 2 púpozott kanállal a felső tésztarétegre. Ezután lefedjük a 2. lappal. Végül lekenjük a megmaradt krémmel és jöhet rá a megolvasztott, olajos étcsoki. Szépen recés habkártyával mintát rajzolunk a tetejére (hullámosat). Mielőtt megköt, megszórjuk a kandírozott narancshéjjal. Tálalás előtt néhány órát hűtőben tároljuk.

Tálalási/ evési javaslat:

Kiváló desszert ünnepekhez a mérete és az ínycsiklandó megjelenése miatt. Zsírosabb ételek után külön jól esik a narancs savassága. Igaz a mascarpone is laktató, de elég is egy-két szelet belőle, mert ugye nem célunk az elhízás. Ha a vendég előre tudja mi vár rá, garantáltan nem fogja visszamondani a meghívást ;)

Jó Étvágyat kívánok Hozzá!

Az őszi konyhai kalandozásaimat ezzel az édes és savanyú, látványra megkapó finomsággal indítottam. Még inkább eljött az a korszak, amikor úgy állok a sütögetéshez, hogy felteszem a kérdést: mi is van itthon? Adott volt a szeder, a ribizli a fagyasztónkban és az ablak alatt a szüretre váró szőlő. Egy különlegességnek számító kókuszos pudingpor pedig egy ideje arra várt, hogy végre valamihez felhasználjam. Összetalálkoztak jókor, jó helyen. A savanykás szeder és ribizli egyvelege nem vette el a kókusz ízét viszont az irsai fűszeres-muskotályos szőlőszemek íze egy-egy falatnál annál inkább. A végeredmény pedig annyira jól harmonizált egymással, hogy nem is maradt más hátra, minthogy leírjam:

Hozzávalók: 

20x20 cm-es, magasfalú  (négyszögletes) üvegtálhoz:

- 400 g vajas keksz (aldisat használtam, téglalap formájú)

- 1 csomag haas kókuszos pudingpor + fél cs. vaníliás pudingpor

- 7,5 dl tej

- 6 evőkanál cukor

- 4 dkg teavaj

Gyümölcsszószhoz:

-3 marék szeder (kb. 20 dkg)

- 1 marék ribizli (piros)

- 3 evőkanál cukor (lehet édesítőszer is)

- 1 evőkanál keményítő

Tetejére:

- jó minőségű étcsoki reszeléke

- Irsai Olivér szőlőszemek vagy egyéb muskotályos, mézédes szőlő /ízlés szerinti mennyiség/

Elkészítése(30perc):

1. Először megfőzzük a pudingokat egyben ( a papíron található leírás alapján) és a cukrot is a tejhez keverjük a főzés során. Majd ha levettük a tűzről a kész pudingot, akkor kicsit hűlni hagyjuk (max. 5 perc) és a 4 dkg vajat felkockázva a pudingra dobjuk, addig kevergetjük, amíg el nem olvad benne. Kész is a krémünk, amivel a kekszes rétegeket fogjuk megtölteni. 2.Kekszeket sorakoztatunk a tál aljába szorosan egymás mellé, ha kell, el is törjük, felezzük őket, hogy ellepje a tál alját teljesen.  3. Rákanalazunk annyi pudingot a kekszekre, hogy szépen elsimítva egy kanállal ellepje. Aztán jöhet még 2 réteg: keksz és puding. 4. A negyedik kekszrétegre jön a gyümölcsszósz, amit a következőképpen készítünk el (közben a megmaradt kevés pudingunkat, ami a tetejére jön még, letakarjuk egy frissentartó fóliával hogy ne dermedjen meg): a kimért szedret, ribizlit egy kisebb lábasba feltesszük a tűzre hevíteni egy kanál vízzel meg a cukorral. Legalább 5 percet hagyjuk forrni, aztán kevergetni kezdjük sűrűn. 10 perc után  kezd szétesni a kellő állagúra a gyümölcs. Hozzáadjuk a 2-3 kanál vízzel elkevert keményítőt, hagyjuk rotyogni kicsit, kevergetjük és elzárjuk (kenhető maradjon, ha nagyon sűrű, adjunk még hozzá vizet és úgy főzzük kicsit.) Mehet forrón a tálba a keksz tetejére. Elsimítjuk, jöhet az utolsó kekszréteg, puding és a reszelt csoki a tetejére. A szőlőszemekkel pedig megkoronázzuk az alkotást. Mehet a hűtőbe minimum 3 órára és utána lehet találni.

Tálalási/evési javaslat:

Vigyázat! Nehéz kivarázsolni az üvegtálból, hogy szépen mutasson. A fenti képhez nem kevés konyhai finomhangolás kellett, mire torta szeletre hasonlítva állta a vaku fényét. Ajánlom családi körben fogyasztani e desszertet, mert akkor nem lesz szükség az esztétikai varázslatra, csak egy lapátra és egy célzott mozdulatra, ami a tányérra segíti. Az biztos, hogy nem kell majd noszogatni senkit az elfogyasztására, mert a szörnyen válogatós gyermekeim is úgy elpusztították, hogy mire végre én ehettem volna, már újra szedhettem a következő sütikört a tálból. Ajánlom mindenkinek, aki a kép alapján elcsábult csak egy pillanatra is...

Jó Étvágyat kívánok Hozzá! 

Ha állandóan időhiányban szenvedsz és valami savanykás édességre vágysz, azonnal keresd meg a nyáron lefagyasztott szedret és ribizlit a frigóban, feltéve ha van. Érdemes szedret és ribizlit is termeszteni a kerttel rendelkezőknek.  Mi lassan 2 éve ültettük a kis vesszőket és tavaly nyáron csak úgy ontotta magából a termést. A férjem kísérleti mélymulcsos szalmás módszerével még az öntözést se kellett túlzásba vinni. A gyerekekkel meg élveztük a szüretelést, ahogy a szalmával takart süppedős földön mászkáltunk a szorosan egymás mellett gubbasztó bokrok között. Megéri az időt és a kísérletezést, mert amellett, hogy nagyszerű édességeket lehet belőlük készíteni még nagyon egészségesek is. A nyári nosztalgia után nézzük is a receptet:

Hozzávalók (20x20 cm-es üvegtálhoz):

- 200 g babapiskóta

- kb. 3 nagy marék szeder és feketeribizli együtt (ebből a szeder az összes gyümülcs 3/4 része)

- 3-5 kanál cukor, lehet méz is vagy bármi cukorpótló ízlés szerint adagolva a gyümölcshöz

- 1,5 csomag tejszín ízű pudingpor (vagy vanília) 

- 6 dl tej

- 10dkg teavaj + 3 púpozott kanál porcukor

- tetejére tálaláskor habtejszín (elhagyható)

Elkészítés:

Egy üvegtál aljába beleraktam a babapiskótákat szorosan egymás mellé (minden hézagot is kitöltve, darabolva a piskótákat) A gyümülcsöket főzni kezdjük pici vízzel (1dl), mintha lekvárt készítenénk. Ha kicsit levet ereszt, mehet bele a cukor, kevergetjük sűrűn, de elég neki egy 15 perc. Amikor kész, ráöntjük a babapiskóták tetejére szépen elsimítva, hogy mindenhova jusson. Majd még egy sor babapiskótát pakolok a tálba a szósz tetejére. Ezután megfőzzük a pudingokat. Amikor kész és lehúztuk a tűzről akkor hagyom hűlni kb. 10 percig egy hideg vízzel teli tálba helyezve a lábast.  Ezalatt a puha teavajat a porcukorral habosra keverem robotgéppel, majd belekeverem  a pudingba és robotgéppel összekeverem.  Pár perc keverés után ráöntöm az új réteg babapiskóták tetejére és mehet egy éjszakára a hűtőbe. 

Tálalási javaslat:

Laktóz toleráns egyedek szívesen habzsolják ezt a desszertet tejszínhab "rózsával" a tetején, szóval ne fogjuk vissza magunkat. Én még a csokiforgács szórásától sem riadnék vissza, nem beszélve a csokiszósz csorgatásról, de ezek már az édesszájúak non plus ultra percei. Figyelem tökéletesre formázni egy tálból kiemelve szinte művészet megvalósítani, így nem ajánlom puccos eseményekre esetleg pohárkrém formájában. De ebben az esetben puding helyett főzött vaníliakrémmel készíteném. Az ízélmény nem marad el, ha kellően megpuhult.  Hozzá illő borral párosítva mondhatni vendégmarasztaló édesség.

Jó Étvágyat kívánok Hozzá!

Közeleg a Szilveszter, amit a legtöbb ember úgy vár, hogy szeretné, ha történne is aznap valami. Bármi ami meghitt, vagy vicces, vagy eseménydús esetleg szívet melengető, de mindenképp emlékezetes. Sokszor csak erőlködéssé válik ez a túlmisztifikált nap, de ha legalább az evésnél nem szeretnénk mellényúlni, legalább a desszertre nem akarunk rágörcsölni, akkor ajánlom elkészíteni ezt a nem túl bonyolult, de annál ütősebb rumos süteményt. Szintén a nagymamámtól örökölt receptről van szó és nagyon megörültem, hogy rátaláltam még karácsony előtt. Mesélte, hogy a nagybátyám sokszor úgy érkezett hozzá, hogy "ugye készített olyan részeges süteményt?" Gyerekként ettem utoljára, amit nem is lett volna szabad a magas alkohol tartalma miatt, de emlékszem egy jól eltalált pillanatban vettem a tányérról, mikor senki se figyelt. Már akkor nagyon ízlett, bár éreztem tilosban járok és lehet fejbe is vágott, de mit számított, hiszen karácsony volt. Unokatesós visítós nevetések, nagy lakomák, hörpintések, kifogyhatatlan csevejek és véget nem érő játékok ideje volt ez. Ó boldog gyerekkor...Készítsétek el, a siker nem marad el!

Hozzávalók:

A piskótához:

- 8db tojás

-16 dkg cukor

-16 dkg finomliszt

- 1 kanál olaj

-1 kanál víz

Töltelék:

- 1 cs. babapiskóta (250g)

- 1 l tej

- 3 púpos evőkanál liszt

- 1 cs. vaníliáscukor

- 3 ek. cukor

- 20 dkg teavaj

-15 dkg cukor

- 2-3 dl rum

Tetejére:

- 2 ek. víz

- tábla étcsokoládé

- 2 dkg teavaj

- 2 kanál cukor

- 1 ek. kakaópor

Elkészítése:

Elsőként piskótát sütünk. Kettéválasztjuk a tojások fehérjét, sárgáját. A fehérjével szoktam kezdeni, amibe egy csipet sót és egy kiskanál cukrot teszek. Kemény habbá verem kézi robotgéppel. Ezután átteszem a robotgépet a tojássárgájába. Ahhoz hozzáadom a 16 dkg cukrot. Elkeverem, míg világos sárga nem lesz, majd jöhet bele a víz, olaj, apránként a liszt. Ha elvegyült jöhet a szilikon lapát, amivel óvatosan belekeverem a tojásfehérje felét úgy, hogy ne törjem össze a habot teljesen. Aztán a másik felét is hozzákeverem. Kivajazott, kilisztezett tepsibe(42x37 cm) öntöm és előmelegített villanysütőbe 160 fokon 20-30 percet sütöm. Amikor aranybarna kiveszem és kiborítom még melegen a tepsiből egy rácsra vagy tálca hátoldalára, amin könnyű később kettészelni. 

Jöhet a krém elkészítése: 2 dl tejben elkeverem a 3 nagyon púpos kanál lisztet. A többi tejet felteszem forralni a 3 kanál cukorral, vaníliáscukorral. Ha kezd forrni, hozzáöntöm a lisztes tejet és mint a pudingot felfőzöm addig, amíg "buborékok" kezdenek feljönni. Elzárom és hűlni hagyom, ha sietek, akkor hidegvizes nagyobb lábasba/tálba teszem a lábasomat. Közben a szobahőmérsékletű teavajat robotgéppel elkeverem a 15 dkg cukorral (kb. 5 percig). Ha kihűlt a krém, akkor összekeverem jó alaposan robotgéppel a cukros teavajjal. A piskótát kettévágom. A babapiskótákat sorban megmerítem egy mélytányárba öntött rumban. Pár másodpercig forgatom őket, majd kiveszem és egy tálba helyezem. A kettévágott piskóta alját visszahelyezem a tepsibe, meglocsolgatom a megmaradt rummal. Aki kevesli tehet bele többet is. Erre kerül a vajas krém fele. Ezután egymás mellé ráhelyezem a rumos babapiskótákat. Majd a krém másik felét rásimítom a babapiskóták tetejére. Erre jön a piskóta másik fele tető gyanánt. A csokimáz hozzávalóit összemelegítem (nem forralom!) a tűznél egy kis lábasban, majd melegen rácsorgatom a süti tetejére.

Figyelem: A süteménynek 1 nap állás kell a hűtőszekrényben felvágás előtt.  Felvágni nem egyszerű, a képen is látható, hogy hiába törekedtem volna a tökéletességre...

Evési javaslat:

Nagyobb Ünnepekre ajánlott desszert. Azoknak javaslom tálalni, akik nem kedvelik a szárazabb állagú süteményeket,  és akik szeretik az alkoholt bármilyen formában. Nem lepődnek meg sem az alkohol mennyiségén, sem a formán, ha nem sikerül tökélyre szeletelni. Habzsolós vendégek még nagyobb előnyben, mert ők fütyülnek a kinézetre. Jupijé! Süssetek örömmel! Boldog Újévet!

Jó Étvágyat kívánok Hozzá!

Azt hiszem ez a csodás sütemény méltán nyerné el a "leggyorsabban fogyó süti" kategória díját. Egyrészt azért, mert nem kell hozzá villával bíbelődnünk, másrészt azért mert annyira finom az ízvilága, hogy nem lehet abbahagyni az evését. Elmesélek hozzá egy történetet, ami még inkább alátámasztja a nagyszerűségét. Friss diplomásként kutattam a végzettségemnek megfelelő állás után, de olyannyira telítve volt a pedagógus pálya 2006-ban, hogy másfél hónap keresgélés után se találtam munkát. Viszont sürgetett az esküvőnk időpontja is, amihez én szerettem volna megrendelni a tortát. Be is libbentem Kecskemét egyik hírös cukrászdájába, ahol a rendelés után az eladó hölgy megkérdezte, hogy nem keresek-e véletlen munkát? Azt feleltem, hogy de éppen azon vagyok...Közölte nem számít a végzettség, máris intézkedik...Két nap múlva a város központjában el is kezdtem dolgozni a patinás épületű, nagy múlttal rendelkező cukrászdában felszolgálóként. Nem volt könnyű a történet...tapasztalatból mondom: ügyetleneknek, izgulósoknak nincs helye a pályán. A betanulás után átkerültem a cukrászda egy másik üzletébe, ahol jóval nyugodtabb volt a környék és a német nyelvtudásomra se kellett támaszkodnom. Nagyon kelendő volt a fagyi, olyan idős emberek jártak hozzánk, akik évtizedek óta az üzlet csoki fagyijáért rajongtak és állították, hogy itt a legfinomabb a városba. Sosem felejtem, hogy abban az évben november 6.-án olyan jó idő volt, hogy az utcán állt a fagyira várakozók sora. A tél közeledtével a fagyi eltűnt a pultból, a sütemények választéka pedig egyre bővült. Akkor találkoztam életemben először a moskauerrel, de fogalmam sem volt, hogy mi a neve. Elvileg a dolgozók bármit fogyaszthattak, de haza nem vihettek. Szörnyen kíváncsivá tett, hogy milyen íze lehet a folpackkal letakart kis műanyag tálcákban megbúvó csokis apró sütinek. Hát fel is bontottam az egyiket, de  sosem bántam meg. Annyira új , mennyei íz volt ez nekem, a narancs a dióval és a jó minőségű csokoládé a szájban összekeveredve... egymás után megettem hármat mire jött egy vendég. Gyorsan eltettem a sütis tálcát a pult alá...A kolléganőm estefelé megkérdezte, hogy mind a 4 tálca moskauert eladtam aznap? Gyorsan rávágtam, hogy igen, mert nem mertem volna bevallani, hogy én pusztítottam el az egyiket (kb. 15-20 db) röpke idő alatt. Ezáltal ki is kellett fizetnem a borsos árú finomságot, nehogy gyanút fogjon. Hát így jártam az első találkozásnál ezzel a bűnbeejtő sütivel. Egy nap alatt a kedvencemmé vált és hiába élhettem egy légtérben a finomabbnál finomabb sütikkel, lehetett az díjnyertes vagy habos-babos, én ettől kezdve csak a moskauer után sóvárogtam, amit nem sűrűn szállítottak nekünk a sütiműhelyből.

Pár éve próbáltam először elkészíteni, persze nem az akkori cukrászda szerinti változatot, mert ahhoz nem férhettem hozzá. Ez a recept a kipróbált, bevált recept egyike: 

Hozzávalók: (egy gáztepsihez):

- 10 dkg dió (fele darálva, fele durvára törve)

- 5 dkg kandírozott narancshéj

- 5 dkg vaj

- 7 kanál tejszín 

- 2 púpozott evőkanál cukor

- 3 evőkanál finomliszt

Tetejére: 

- 1 tábla étcsokoládé (100 g)

- 2 kanál olaj

Gluténmentes változatnál: A finomliszt helyett 3 kanál rizslisztet teszünk illetve próbáltam 2 teáskanál rizsliszt és 2 tk zabliszt (aki bírja a zabot...)hozzáadásával is.

Elkészítése:

A vajat, a tejszínt és a cukrot lábasba tesszük, folytonos kevergetés mellett felforraljuk. Félrehúzzuk, beletesszük a diót, narancshéjat, elkeverjük és legvégül a lisztet is belekeverjük csomómentesen. Fontos, hogy hagyjuk kihűlni, mielőtt habzsákba tennénk, mert szétfolyna a tepsiben. Valaki még a hűtőbe is beteszi a kellő állag elérése végett. Aztán egy sütőpapírral bélelt tepsibe dió méretű gombócokat nyomunk. Lehet kanállal is rakni a kupacokat. Aztán villával kicsit szétnyomkodjuk és 180 fokon légkeveréses sütőben 12 percig sütjük. Figyelni kell, mert nincs 2 egyforma sütő, ha már barna körben a széle, akkor elkészült. Ne ijedjünk meg ez nem azt jelenti, hogy odaégett, így a tökéletes. A dió kicsit megpörkölődik a szélén, sokkal jobb ezáltal a süti ízvilága. Ha kivettük a sütőből, hagyni kell kihűlni a tepsiben, különben nehezen lehet levenni a papírról. Amikor kihűlt, a tábla étcsokit apróra törjük egy üvegtálba. Beleteszünk 2 kanál olajat és a mikróba a legnagyobb hőfokon 20-30 másodpercig hevítjük, aztán keverés, melegítés felváltva, amíg tökéletes sima állagot nem kapunk. Ezután szilikon spatula vagy kanál segítségével rásimogatjuk a moskauerek tetejére. Villával vagy fésűkártyával csíkokkal/hullámos vonalakkal tarkítjuk a csokis felszínt. Figyelem gyorsan kell dolgozni, mert gyorsan szilárdul a csokiréteg! El is készült!

Evési javaslat:

Ez igazán a nekem való harapnivaló: bármikor és bárhova magammal vihetem. Most pedig biztatom a szörnyen édesszájú embertársaimat is, akik szintén magukkal cipelnek sok mindent. Egy falat boldogság garantált, szerintem. Hosszú utazásra is kiváló, mert a dió laktat rendesen. A legjobb munka utáni percekben: mámorít, boldogít hirtelen!

Jó Étvágyat kívánok Hozzá!

Rögtön felmerül a kérdés az olvasóban, hogy miért is TITKOS? Ezt nehéz lenne egy mondatban kifejtenem. Talán azért, mert 15 év kellett mire a recepthez hozzáférhettem. Hiába kértem mamámat a 20-as éveim elején, hogy írja le a receptet, nem tette meg, de utólag csak azt mondja, mert nem is volt igazán bevált receptje. Igazából sok évbe telt, mire leírhatóvá vált a recept. Gyermekként sokszor végignéztem, ahogy készíti, még segíthettem is a munkálatok során. Sokszor elsorolta az összetevőket, de hiába készítette el bárki is a családban, sosem sikerült olyan finomra, mint az övé.  Tudtuk, hogy valami hiányzik a pogácsából, amiről nem tudunk...Talán egy titkos összetevő. Mint minden nagyszerű fogásánál - amivel az ünnepek idején örvendeztetett meg minket - az unokák kérdezgették tőle, hogy mama mitől ilyen finom, mit raktál az ételbe, mindig azt válaszolta, hogy "mamaport". Ez a titokzatosság átszőtte az egész főzési tudományát és még most is, ha jól látna és főzhetne. A pogácsája nem csak titkos volt akkoriban, hanem híres is. Sütött minden nagyobb ünnepre, családi eseményre, munkahelyi rendezvényre, sőt még lakodalmakra is. A Bács-Kiskun megyei faluban sokan tudják, hogy Julika néni sajtos pogácsájához nincs fogható. Amellett, hogy nagyszerű az ízvilága, a nagyszerűsége még abban is rejlett, hogy több napig puha maradt a fehér damaszt konyharuha alatt a hűvös spejzben. Miután nem sütött több pogácsát, sokat beszélt róla. Így egy napon lediktálta anyukámnak a receptet, aztán pedig nekem is. Viszont nem a teljes receptet. Mindkettőnknek ugyanazt a két hozzávalót felejtette el elmondani.  Tavaly a konyhámban meséltem neki arról, hogy hiába próbálkoztunk elkészíteni, sohasem sikerül olyanra, mint az övé. Csodálkozott rajta. Majd másnap nekiláttam abban a reményben, hogy hátha sikerül mindenre ugyanúgy emlékeznie és úgy is lett. Hozzáláttam a méricskéléshez és mama megszólalt, hogy tegyek hozzá egy másfél dl fehér bort, mert akkor jobban kel a tészta...micsoda??? Sőt megtudtam a kelesztés mikéntjét is és azt, hogy a mamapor igazából a fehérbors a főztjeiben. Nagyon boldog voltam, hiszen erre vártam évek óta. Az apró titkokra, a tudás birtoklására. De a legnagyobb öröm akkor ért, amikor nekem nyújtotta át becsben tartott szakácskönyveit, kipróbált, papírra vetett receptjeit.  Mi ebből a tanulság? Ha megteheted még, süss együtt a nagymamáddal, mert csak tőle tudhatod meg egyedül azokat a recepteket, amikre sokszor vágysz és emlegetsz.

Hozzávalók (3-4) tepsihez: 

- Fél kg finomliszt

- fél kg rétesliszt

- 25 dkg margarin

- másfél dl fehérbor (háztáji, ha van)

- 1 nagy doboz tejföl (330 g)

- 5 dkg élesztő

- 1,5 dl langyos tej

- 4 evőkanál cukor

- 2 evőkanál só (tengeri)

-10 dkg trappista sajt  reszelve (a tésztába)

- 5 evőkanál olaj

- 3 db tojássárgája

- néha natúr vajkrémet is tett bele egy kanállal, de elhagyható

A tészta lekenéséhez: a 3 tojás fehérjéje kicsit habosra felverve + fél kiskanál fehérbors + fél kávéskanál só

- 20 dkg reszelt trappista sajt a tetejére

Elkészítése:

 Az élesztőt megfuttatjuk a tejben és a cukorban. A tálba kimérjük a liszteket. A margarint felszeletelve tesszük a tálba. Sót szórunk bele. Elmorzsoljuk a lisztet a margarinnal. Beletesszük  az összes többi hozzávalót és jól összedolgozzuk. Gyúrjuk néhány percen át, ha kell, lisztezzük a deszkát, tésztát, kezünket, míg végül egy olyan tésztát kapunk, ami puha és nem ragad sem a deszkához, sem a kezünkhöz. Aztán egy lisztezett tálba tesszük a bucinkat, konyharuhával letakarjuk és meleg helyen egy órát pihentetjük. Az óra leteltével egy edényből kidagadó tészta vár ránk. Kivesszük, átgyúrjuk és kinyújtjuk a deszkán úgy másfél - két centiméter vastagságúra. A pogácsa szaggatóval, ahogy mamám mondaná:"megpaskoljuk" a tetejét, azaz köröket nyomkodunk a tetejére, de sokat úgy egymásba vágjanak (de nem mélyen, csak annyira, hogy nyomott hagyjon), ez ahelyett van, hogy késsel vonalakat húznánk. Enélkűl felpúposodik a teteje és az már úgy nem az igazi. Megkenjük a villával felvert, kissé habos tojásfehérjével és az újabb titok: a tojásfehérjébe egy fél kiskanál fehérborsot keverünk, ami a kiváltságos ízt kölcsönzi neki és még egy fél kiskanál sót is. Jöhet rá a reszelt sajt egyenletesen eloszlatva. Ezután fél órát pihenni hagyjuk (!!!) Majd kiszaggatjuk a képen látható félhold alakúra. A mamám mindig a hullámos kör alakú, nagyobb méretű pogácsaszaggatót használta. A tepsiket meglisztezzük, egymástól 1-2 cm-re helyezzük a pogácsákat és újabb 10-15 perc kelesztés következik. Nagyon fontos a háromszori kelesztés! Sütés előtt 5 perccel bekapcsoljuk melegedni a gázsütőt. Én légkeveréses villanysütőben 160 fokon 20-25 perc alatt készítem el a képen látható színben pompázva. De az eredeti gázsütőben készült 180 fokon és minimum félóráig. Jó munkát és kitartást, mert az hozza a legjobb eredményt!

Evési javaslat: 

Csak a tapasztalat és az emlékek vezérelnek a következő sorok leírásában: Ünnepek idején családi ebédre érkezve lehet korgó gyomrú felnőtteknek kínálni közvetlen aperitif után (ebéd előtt). Gyerekek közvetlen megkínálása sikertelen ez idő tájt, ugyanis  már érkezés pillanatában, titokban megkeresték a spejz rejtett bugyraiban a pogácsát, éhségüket csillapítva.  Kínálhatjuk akár leves mellé is a főétkezések során. De a desszertek idején a legkelendőbb a véget nem érő traccspartikhoz. 

Jó Étvágyat kívánok Hozzá!

A baklavát több ország is magáénak tekinti, így nem célom az eredetét taglalni, mindössze hálám érte, hogy feltalálták, mert nincs még egy olyan sütemény, amit ennyiszer megkívánnék. Akárhányszor bevásárolni indul a család és keleti étterembe botlunk én nem bírom ki, hogy ne nézegessem árgus szemekkel a baklava kínálatot. A kakaósat válasszam vagy a simát? Vajon mennyire hízlal? Egy túl kevés, de kettő már cukorsokk? Kókusz van a tetején vagy az valami más? Hány réteslapból állhat? Minden lap közé tesznek diót? Vajon mézet is használnak vagy csak cukorszirupot a végső locsolgatásnál? Aki esetleg hasonló kérdésekkel küzd, annak melegen ajánlom a sütemény otthoni elkészítését. Íme a saját recept verzióm:

Hozzávalók:

- 2 cs. réteslap (16 lap)

- 150 g teavaj (ha kevés, olajjal lehet pótolni)

- 10-15 dkg kristálycukor

-1 cs. vaníliáscukor

- 40-50 dkg darált dió (4-5 marékkal számolok)

- fahéj (ízlés szerint)

-őrölt narancshéj (ízlés szerint)

A sziruphoz:

- 1 nagyobb citrom leve

- 1,5 dl víz

- 1 dl méz

- 5 kanál cukor

Eszközök: 22x33 cm-es tepsi, szilikon ecset a kenegetéshez, pici lábas, mérő eszközök...

Elkészítése:

A hűtőből kivett réteslapokat óvatosan kiterítjük egy konyharuhára. Kikenjük a felolvasztott teavajjal vékonyan a tepsit, erre helyezzük az első lapot. A réteslap nagyobb, mint a 22x33-as tepsi, de azt úgy oldom meg, hogy kihajtom a tepsi egyik oldalára, majd amikor már kentem és szórtam, ráhajtom és azt is lekenem. Tehát ott tartottam, hogy megkenjük a beletett első lapot vajjal, megszórjuk egy nagyobb marék darált dióval úgy hogy egyenletesen mindenhova kerüljön belőle, majd egy kisebb marék cukorral (kanállal nem az igazi), aztán kevés fahéjjal és végül az őrölt narancshéjjal. /Senki ne lepődjön meg, a narancshéj szárított formájában nem olyan intenzív illatú, mint frissen vagy kandírozva, viszont ez a tompa illat a fahéjjal karöltve istenien megbolondítja a sütinket./ Ezután ahogy írtam ráhajtom a szélét, ami kilógott a nagysága miatt, aki akarja előre méretre szabhatja és úgy kevesebbet kell vele bajlódni és a megmaradt csíkokat is beleteheti közé, de ne a tetejére! Aztán jön egy újabb lap, vajazás és erre nem kerül dió, CSAK MINDEN 2. LAPRA! Tehát a harmadik lapot ráteszem, vajazom, szórom, fűszerezem. A 4. lap megint csak vajazva. Az 5.-re szórom a cukor mellé a vaníliáscukrot IS! És így megy ez tovább a végéig. Volt olyan, hogy kevés lett a teavajam és olajjal vagy margarinnal pótoltam, nem szabad megijedni, viszont mindig kell a zsiradék!!! A tetejét is megkentem vajjal. Ezután jön az óvatos felvágás, ami nem olyan egyszerű, de nem szabad kihagyni, mert a végén a szirupot másképp nem tudja beszívni egyenletesen. Lehet négyzet alakú, mint a képen, vagy rombusz (rád bízom) de legyenek egyforma távolságra a csíkok! A formákra kókuszt vagy diót vagy pisztáciát tehetsz díszítésként. Most jöhet a sütés, a gázsütőmben több mint 1 óráig sült 150-180 fokon. Igazából aranybarna a végeredmény, de akkor se ijedj meg ha annál kicsit barnább, mert a szirupozás a végén kicsit kivesz a színéből. Amikor már olyan illatok terjengenek, hogy azonnal ennél, akkor nekifoghatsz a lábasba összemelegíteni a cukrot a vízzel a citrommal és a mézzel. Igazából a méz miatt nem szabad az egyveleget forralni, viszont melegen érdemes rá kanállal öntögetni a végén. Ha kisült a baklava, én a tepsi ajtajára kiveszem, meglocsolgatom a sziruppal és elvileg min. 4 órát vagy egy éjszakát kell állni hagyni, ami felér egy kínzással (ha érted mire gondolok). Volt olyan, hogy csak egy órát vártunk és úgy is ehető és fantasztikus volt. Remélem te is kedvet kaptál hozzá!

Evési javaslat:

Most írjam azt, hogy ez is egy olyan sütemény, amit nagyobb társaságnak, családnak készít az ember? Igazából mikor süt-főz az ember? Ha igény van rá. Még ha egyedül is lennék, akkor is nekilátnék, de ahelyett, hogy agyon enném magam belőle, vinnék a szomszédoknak, munkatársaknak. Amikor még nem voltak gyerekeim, kettesben a férjemmel nem volt egyszerű a sütikérdés, ugyanis rajtam kívül a házban nem szerette más az édességeket, de én annál inkább. Nem volt probléma akkor se, ha sokat sütöttem, mert a szomszédok is örültek neki. De remélem nem csak falun van ilyen! Süss magadnak, de vigyél másoknak is! 

Jó Étvágyat Kívánok Hozzá!

 Miért érdemes főzőműsorokat nézni a konyhai teendőink alatt? Megsúgom: hogy kedvet kapjunk az új ételek elkészítésére és ezáltal jókat ehessünk. Ennyi. Nem is szól többről a mai történet és a hozzákapcsolt fenséges recept. A palacsintát mindenki szereti és talán a magyar gyerek első étele, amit elkészít élete során. Pofonegyszerű az elkészítése és talán azért szerettem meg igazán, mert sose kellett betartanom egyetlen írott receptet sem ahhoz, hogy ehető dolog süljön ki belőle. Semmi kötöttség, mondhatni sütési szabadság...Teljesen magával ragadott gyerekként az alkotási vágy. Ezt én is meg tudom csinálni és úgy, ahogy én akarom. Csak a hozzávalókat teszi ki anya az asztalra és eldöntöttem, hogy mennyi tejhez, mennyi liszt dukál. Valamire te is képes vagy, valamit csak te hozol létre. Fejlődési mérföldkő. Ez a palacsintasütés. Ha ilyen lazán és segítőkészen állsz mondjuk a saját csemetéd vagy unokád mögé, amikor először kedvet kap a tészta kikeverésére, lehet megalapozod a gasztronómia iránti szeretetét és későbbiekben a továbbtanulását. Ezúton is köszönet anyukámnak, aki hagyta, hogy a sütés-főzés olykor-olykor gyerekbarát élménnyé váljon! A képen látható alkotás a tökéletes palacsinta nevet kellene hogy felvegye, mert itt először tartottam be a tészta receptjét, amit a híres gasztronómiai író, Simon Hopkinson tollából erednek. Arról nem is beszélve, hogy a benne található savanykás krém és a roppanós édes karamellás bevonat valóban tökéletes elegyet alkotnak. Lássunk is hozzá:

Hozzávalók:

A tésztához (8-10 palacsintához):

- 100 g finomliszt

- 3 tojás

- 1 dl tej (laktózmentes)

-1 dl víz

- 1 ek olívaolaj

- Sütéshez: napraforgó olaj

A krémhez:

- 150 ml frissen facsart citromlé (kb. 3 nagyméretű citrom leve)

- 2 kezeletlen citrom reszelt héja

- 80-100 g kristálycukor (ízlés szerint)

- 4 közepes méretű tojás

- 1 ek. étkezési keményítő

- 90 g kockára vágott teavaj (laktózmentes)

- csipet só

A karamellhez:

- 3 csapott ek. cukor

- 3 dkg teavaj (laktózmentes)

Elkészítése:

A tésztához a lisztet egy nagy tálba kimérjük. A közepébe mélyedést vájunk, amibe belepotyogtatjuk a tojásokat. Óvatosan elkezdjük a tojásokat keverni egy kézi habverővel úgy, hogy folyamatosan keverünk hozzá kisebb adagokat a lisztből. Amikor kezd keverhetetlenül keményedni, akkor öntjük hozzá először a tejet, majd keverés után a vizet és a kanál olajat. Gyors mozdulatok mellet szép homogén állagot kapunk. Pontosan 30 perc pihentetés következik. Ezalatt elkészítjük a híres angol Lemon curd-ot, azaz a citromkrémet. Egy kisebb fazékba öntjük a frissen facsart citrom levét, elkeverjük a cukorral, a tojásokkal, a keményítővel és a citromok reszelt héjával. Közepes lángon addig főzzük, amíg sűrű vaníliakrém állaga lesz, közben szinte szünet nélkül kevergetjük. Amikor már jónak látjuk a sűrűséget, abbahagyjuk a keverést és egy-két "puff" után levesszük a tűzről (puff=buborék, a puding főzésénél ismert első rottyanás). Ekkor adjuk hozzá még forrón a vajat gyors keverés mellett. Nagyszerű krémet kapunk. Van, aki leszűri az így keletkezett krémet a selymesebb állag eléréséhez, de én azt szeretem, ha a citromhéjat meg is rághatom kicsit a palacsinta tészta mellett, így jobban kijön az aromája. Lehűtjük szobahőmérsékletűre. Én egy hideg vízzel töltött tálba állítom és kevergetem. Utána egy folpackkal lefedem úgy, hogy rányomkodom a krémre, így nem lesz bőrös a teteje a hűtőből való kivétel után. Minimum fél órára betesszük a hűtőbe, közben kisütjük a palacsintákat. Szerintem mindegy, hogy mekkora palacsintasütőt használunk, egy a fontos, hogy vékonyak legyenek a palacsintáink. Amikor elkészültek, megkenjük őket a krémmel és úgy tekerjük fel, hogy előtte a kör alakú tésztán négy oldalt felhajtunk (2-2 cm-es szél felhajtás keletkezik), úgy néz ki felhajtva, mint egy szabályos négyszög. Ez azért kell, mert így megakadályozzuk, hogy kifolyjon a töltelék. Feltekerjük és fogpiszkálóval oldalt megtűzzük. Jöhet a serpenyő és 3 csapott ek. cukor hevítése. Amikor kezd barnulni, beletesszük az apróra felkockázott vajat, kevergetjük, míg elolvad, majd gyors ráhelyezzük a feltekert, megtűzdelt palacsintáinkat. Nekem 4 db fért bele egyszerre. Körölbelül fél percig sütjük mindkét oldalát (óvatosan forgatva). Tálalásnál összedobhatunk egy gyors citromkrémet, maradék citromléből, tejből, keményítőből, amihez sajnos nem tudok receptet írni, mert "érzéssel" készült. Legközelebb talán pótolom. 

Evési javaslat:

Meghitt hangulat, családi vacsora. Csip-csup tányérok, ódon ezüst evőeszközök. Gyertyafény, roppanás. Több se kell, ízvarázs.

Jó Étvágyat kívánok Hozzá!

Forrás: Paprika Tv

Elhatároztam, hogy megtanulok egy francia desszertet készíteni a szabad hétvégémen. Mindig is vonzott a franciák fantasztikus, kifinomult, aprólékosan megmunkált sütemény palettája. A macaron-ok sokszínűsége, a soufflé-k könnyedsége. A vajas, tökéletes  croissant-ok illatát már könyvolvasás során is elképzelem - nem véletlen jelennek meg a receptjeik akár egy-egy regény oldalain is - pedig sajnos nem volt még részem abban, hogy francia földön kóstolhassak belőle. Sajnos. A választásom az "ezerlevelű süteményre" esett, ugyanis kíváncsi voltam, hogy miért dicsérik ennyire. Mi lehet a káprázatának oka, ami miatt állítólag a világ minden táján meghonosodott már valamilyen formában.Tudatosan, napokig készültem rá (fejben), mert a franciák egyik legfinomabb süteményét nem lehet csak úgy mindenféle utánajárás nélkül papírról elkészíteni. Talán a legtöbbet akkor tehettem volna, ha elmegyek egy olyan cukrászdába, étterembe, ahol meg is kóstolhatom, vagy tovább megyek a történetben, esetleg valaki hozzáértőtől megtanulom...de sajnos erre nem volt lehetőségem és időm se. Maradt a Net, ahol találtam egy szuper videót, amin a versenyeket megnyert cukrász játszi könnyedséggel hozta össze a krémet és biztosította a nézőket, hogy bárki képes a műveletre gyakorlás nélkül is. Hát jó...megnéztem egy párszor a biztonság kedvéért és láss csodát, csak tud az, aki akar is...

Hozzávalók: 

- 1 csomag leveles tészta

- Sütinként min. 10-15 szem málna (én úgy 50 szemet használtam, de azért, mert készült málna nélküli verzió is)

-Krémhez:

- 360 g tej

-fél rúd vanília (vagy 1 kk. folyékony vanília aroma)

- 58 g cukor

- 80 g tojássárgája

- 36 g kukoricakeményítő

- 30 g vaj

- 200 ml habtejszín (lehűtve)

- 50-80 g porcukor

- 2 tk. gyors zselatin, 

Kell még: 

- folpack, szilikonos sütőpapír, kerek sütikiszúró , habzsák, habcső,  kézi habverő...

Elkészítése:

Elsőként mindent mérj ki mérleg segítségével kis tálkákba, amit csak lehet, ugyanis ripsz-ropsz szükség is lesz rá. Vaníliarúd kikaparásával folytatjuk, a magocskákat összekeverjük a cukorral. Feltesszük melegíteni a tejet. Közben a tojássárgájához hozzáadjuk a vaníliával elkevert cukrot és a keményítőt. Óvatosan habverővel csomómentesre kikeverjük. A forrásban lévő tejhez hőkiegyenlítéssel (kanállal a kikevert krémhez adagoljuk apránként a tejet és folyamatosan keverjük) adjuk hozzá a kikevert masszát. A tűzhely hőfokát közepesre állítjuk. Gyors keveréssel dolgozunk, gyorsan be is sűrűsödik a krémünk. Várunk egy kicsit és az első "rottyanásnál" le is zárjuk és levesszük az elkészült krémet. Még melegen belekeverjük az előre felkockázott teavajat. Jól elkeverjük benne. Majd folpackkal letakarjuk, egészen a krémet is, hogy ne bőrösödjön be. Akkor tesszük be a hűtőbe, ha a lábos már nem forró. Ezután elővesszük a már órákkal a sütés előtt fagyasztóból kivett leveles tésztát. Kerek sütikiszúróval szaggatunk lapokat. És most jön a francia csavar, mert nem csak úgy egyszerűen kisütjük, hanem fogunk egy szilikon sütőpapírt, egy gáztepsit megfordítunk (a hátán sütjük). A szilikon papírt meghintjük porcukorral, erre jönnek a tésztalapok. Aztán megint jön a porcukor hintés (módjával) és erre megint egy szilikon lap kerül. Aztán veszünk egy nehezéket, mondjuk még egy gáztepsit és lenyomjuk vele a tésztákat és így megy a sütőbe. Elektromos sütőbe (előmelegítve) 200 fokon sül 6-7 percig. Az én gázsütőmben átlépte a 10 percet is mire elérte a tökéletes állagot. Középbarna, kicsit hólyagos lapok kerültek elő a sütőből, amit pont akkor kell kivenni, amikor megérzed az odakaramellizált lapok mennyei illatát. Ha utána bent hagyod, biztos odaég. Kiveszed és óvatosan átpakolod egy tálcára, hogy kihűljenek. Nekem 2 tepsire lett elég a tésztám. Ezután kerül ki a hűtőből a tejszínhab, amit felverünk géppel az expressz zselatint hozzákeverve kb. borotvahab állagúra. Majd elővesszük a krémet szintén a hűtőből. Egy kézi habverővel gyors fellazítjuk, aztán 3 adagba tesszük hozzá a tejszín körülbelül háromnegyed részét.  A maradék rész, nem  kerül bele, mert díszítésre használjuk és külőnben is túl fellazítaná a krémünket. Ha ezzel elkészültünk, készíthetjük a málnát és a megsült lapocskákat. A krémet habzsákba tesszük, de megteszi egy hűtőzacskó is, aminek vágunk a végén egy kb. max. 1 cm-es nyílást. Sorba nyomjuk ki a krémet a lapocskára úgy, hogy mindig málna kerül egy krémnyomat mellé. Akkora legyen a málnaszem, mint maga a krém, mert majd együtt tartják meg a következő szintet. Egy sütihez 3 tésztalapot használunk a fenti fénykép szerint és lehet ezt variálni úgy is, hogy nem teszünk minden krém után málnát, csak minden második helyre...mindenkire rábízom a kivitelezést. A teteje is tetszőlegesen díszíthető. Lehet csak porcukorral hinteni vagy tejszínhabbal dolgozni. Én a krémet nyomtam rá, mert a kislányommal időközben eltüntettük a megmaradt tejszínhabot :) Készen is vagyunk. Egy órára hűtőbe tettem, mert állítólag a hűtőtől  lesz igazán roppanós a tészta és összeérnek az ízek. Nem ajánlom gyerekekkel való sütögetést, max. a tészta kiszaggatására hívnám legközelebb csak a lurkókat, mert a tepsikkel való egyensúlyozás során elég egy kis akadály, és beszerezhetünk egy égési sérülést is -nem viccelek- (egy hete sütöttem, de még mindig sebes az ujjam). Próbálja ki mindenki, aki csak kedvet kapott hozzá! A kép szerintem magáért beszél!

Evési javaslat:

Azt hiszem ez a sütemény méltán érdemelte ki az egyik legfinomabb süti címet, mert a karamellizált roppanós tészta és a mennyei vaníliás krém olyan egyveleget alkot amit már csak a gyümülcs kombináció überelhet. Ezt a véleményt osztotta aznap a családom, a szomszédok és még a távoli rokonok is. Érdemes megsütni szeretteinknek és nem kell megijedni a pepecselős részektől, mert nagy odafigyeléssel még egy amatőr cukrász is képes rá és garantáltan hálás lesz a befogadó közeg. Tálalási tipp: Óvatosan pakolgassuk a tányérra a kész tornyokat, mert könnyen törik és ha nem elég kemény a krémed, mert nem tartottad be a recept szabályait, akár dőlhet is. Adhatunk mellé villát, de nem biztos, hogy érdemes...

Jó Étvágyat kívánok Hozzá!

Recept Forrása: LiChi TV