Azt hiszem ez a csodás sütemény méltán nyerné el a "leggyorsabban fogyó süti" kategória díját. Egyrészt azért, mert nem kell hozzá villával bíbelődnünk, másrészt azért mert annyira finom az ízvilága, hogy nem lehet abbahagyni az evését. Elmesélek hozzá egy történetet, ami még inkább alátámasztja a nagyszerűségét. Friss diplomásként kutattam a végzettségemnek megfelelő állás után, de olyannyira telítve volt a pedagógus pálya 2006-ban, hogy másfél hónap keresgélés után se találtam munkát. Viszont sürgetett az esküvőnk időpontja is, amihez én szerettem volna megrendelni a tortát. Be is libbentem Kecskemét egyik hírös cukrászdájába, ahol a rendelés után az eladó hölgy megkérdezte, hogy nem keresek-e véletlen munkát? Azt feleltem, hogy de éppen azon vagyok...Közölte nem számít a végzettség, máris intézkedik...Két nap múlva a város központjában el is kezdtem dolgozni a patinás épületű, nagy múlttal rendelkező cukrászdában felszolgálóként. Nem volt könnyű a történet...tapasztalatból mondom: ügyetleneknek, izgulósoknak nincs helye a pályán. A betanulás után átkerültem a cukrászda egy másik üzletébe, ahol jóval nyugodtabb volt a környék és a német nyelvtudásomra se kellett támaszkodnom. Nagyon kelendő volt a fagyi, olyan idős emberek jártak hozzánk, akik évtizedek óta az üzlet csoki fagyijáért rajongtak és állították, hogy itt a legfinomabb a városba. Sosem felejtem, hogy abban az évben november 6.-án olyan jó idő volt, hogy az utcán állt a fagyira várakozók sora. A tél közeledtével a fagyi eltűnt a pultból, a sütemények választéka pedig egyre bővült. Akkor találkoztam életemben először a moskauerrel, de fogalmam sem volt, hogy mi a neve. Elvileg a dolgozók bármit fogyaszthattak, de haza nem vihettek. Szörnyen kíváncsivá tett, hogy milyen íze lehet a folpackkal letakart kis műanyag tálcákban megbúvó csokis apró sütinek. Hát fel is bontottam az egyiket, de  sosem bántam meg. Annyira új , mennyei íz volt ez nekem, a narancs a dióval és a jó minőségű csokoládé a szájban összekeveredve... egymás után megettem hármat mire jött egy vendég. Gyorsan eltettem a sütis tálcát a pult alá...A kolléganőm estefelé megkérdezte, hogy mind a 4 tálca moskauert eladtam aznap? Gyorsan rávágtam, hogy igen, mert nem mertem volna bevallani, hogy én pusztítottam el az egyiket (kb. 15-20 db) röpke idő alatt. Ezáltal ki is kellett fizetnem a borsos árú finomságot, nehogy gyanút fogjon. Hát így jártam az első találkozásnál ezzel a bűnbeejtő sütivel. Egy nap alatt a kedvencemmé vált és hiába élhettem egy légtérben a finomabbnál finomabb sütikkel, lehetett az díjnyertes vagy habos-babos, én ettől kezdve csak a moskauer után sóvárogtam, amit nem sűrűn szállítottak nekünk a sütiműhelyből.

Pár éve próbáltam először elkészíteni, persze nem az akkori cukrászda szerinti változatot, mert ahhoz nem férhettem hozzá. Ez a recept a kipróbált, bevált recept egyike: 

Hozzávalók: (egy gáztepsihez):

- 10 dkg dió (fele darálva, fele durvára törve)

- 5 dkg kandírozott narancshéj

- 5 dkg vaj

- 7 kanál tejszín 

- 2 púpozott evőkanál cukor

- 3 evőkanál finomliszt

Tetejére: 

- 1 tábla étcsokoládé (100 g)

- 2 kanál olaj

Gluténmentes változatnál: A finomliszt helyett 3 kanál rizslisztet teszünk illetve próbáltam 2 teáskanál rizsliszt és 2 tk zabliszt (aki bírja a zabot...)hozzáadásával is.

Elkészítése:

A vajat, a tejszínt és a cukrot lábasba tesszük, folytonos kevergetés mellett felforraljuk. Félrehúzzuk, beletesszük a diót, narancshéjat, elkeverjük és legvégül a lisztet is belekeverjük csomómentesen. Fontos, hogy hagyjuk kihűlni, mielőtt habzsákba tennénk, mert szétfolyna a tepsiben. Valaki még a hűtőbe is beteszi a kellő állag elérése végett. Aztán egy sütőpapírral bélelt tepsibe dió méretű gombócokat nyomunk. Lehet kanállal is rakni a kupacokat. Aztán villával kicsit szétnyomkodjuk és 180 fokon légkeveréses sütőben 12 percig sütjük. Figyelni kell, mert nincs 2 egyforma sütő, ha már barna körben a széle, akkor elkészült. Ne ijedjünk meg ez nem azt jelenti, hogy odaégett, így a tökéletes. A dió kicsit megpörkölődik a szélén, sokkal jobb ezáltal a süti ízvilága. Ha kivettük a sütőből, hagyni kell kihűlni a tepsiben, különben nehezen lehet levenni a papírról. Amikor kihűlt, a tábla étcsokit apróra törjük egy üvegtálba. Beleteszünk 2 kanál olajat és a mikróba a legnagyobb hőfokon 20-30 másodpercig hevítjük, aztán keverés, melegítés felváltva, amíg tökéletes sima állagot nem kapunk. Ezután szilikon spatula vagy kanál segítségével rásimogatjuk a moskauerek tetejére. Villával vagy fésűkártyával csíkokkal/hullámos vonalakkal tarkítjuk a csokis felszínt. Figyelem gyorsan kell dolgozni, mert gyorsan szilárdul a csokiréteg! El is készült!

Evési javaslat:

Ez igazán a nekem való harapnivaló: bármikor és bárhova magammal vihetem. Most pedig biztatom a szörnyen édesszájú embertársaimat is, akik szintén magukkal cipelnek sok mindent. Egy falat boldogság garantált, szerintem. Hosszú utazásra is kiváló, mert a dió laktat rendesen. A legjobb munka utáni percekben: mámorít, boldogít hirtelen!

Jó Étvágyat kívánok Hozzá!