Rögtön felmerül a kérdés az olvasóban, hogy miért is TITKOS? Ezt nehéz lenne egy mondatban kifejtenem. Talán azért, mert 15 év kellett mire a recepthez hozzáférhettem. Hiába kértem mamámat a 20-as éveim elején, hogy írja le a receptet, nem tette meg, de utólag csak azt mondja, mert nem is volt igazán bevált receptje. Igazából sok évbe telt, mire leírhatóvá vált a recept. Gyermekként sokszor végignéztem, ahogy készíti, még segíthettem is a munkálatok során. Sokszor elsorolta az összetevőket, de hiába készítette el bárki is a családban, sosem sikerült olyan finomra, mint az övé. Tudtuk, hogy valami hiányzik a pogácsából, amiről nem tudunk...Talán egy titkos összetevő. Mint minden nagyszerű fogásánál - amivel az ünnepek idején örvendeztetett meg minket - az unokák kérdezgették tőle, hogy mama mitől ilyen finom, mit raktál az ételbe, mindig azt válaszolta, hogy "mamaport". Ez a titokzatosság átszőtte az egész főzési tudományát és még most is, ha jól látna és főzhetne. A pogácsája nem csak titkos volt akkoriban, hanem híres is. Sütött minden nagyobb ünnepre, családi eseményre, munkahelyi rendezvényre, sőt még lakodalmakra is. A Bács-Kiskun megyei faluban sokan tudják, hogy Julika néni sajtos pogácsájához nincs fogható. Amellett, hogy nagyszerű az ízvilága, a nagyszerűsége még abban is rejlett, hogy több napig puha maradt a fehér damaszt konyharuha alatt a hűvös spejzben. Miután nem sütött több pogácsát, sokat beszélt róla. Így egy napon lediktálta anyukámnak a receptet, aztán pedig nekem is. Viszont nem a teljes receptet. Mindkettőnknek ugyanazt a két hozzávalót felejtette el elmondani. Tavaly a konyhámban meséltem neki arról, hogy hiába próbálkoztunk elkészíteni, sohasem sikerül olyanra, mint az övé. Csodálkozott rajta. Majd másnap nekiláttam abban a reményben, hogy hátha sikerül mindenre ugyanúgy emlékeznie és úgy is lett. Hozzáláttam a méricskéléshez és mama megszólalt, hogy tegyek hozzá egy másfél dl fehér bort, mert akkor jobban kel a tészta...micsoda??? Sőt megtudtam a kelesztés mikéntjét is és azt, hogy a mamapor igazából a fehérbors a főztjeiben. Nagyon boldog voltam, hiszen erre vártam évek óta. Az apró titkokra, a tudás birtoklására. De a legnagyobb öröm akkor ért, amikor nekem nyújtotta át becsben tartott szakácskönyveit, kipróbált, papírra vetett receptjeit. Mi ebből a tanulság? Ha megteheted még, süss együtt a nagymamáddal, mert csak tőle tudhatod meg egyedül azokat a recepteket, amikre sokszor vágysz és emlegetsz.
Hozzávalók (3-4) tepsihez:
- Fél kg finomliszt
- fél kg rétesliszt
- 25 dkg margarin
- másfél dl fehérbor (háztáji, ha van)
- 1 nagy doboz tejföl (330 g)
- 5 dkg élesztő
- 1,5 dl langyos tej
- 4 evőkanál cukor
- 2 evőkanál só (tengeri)
-10 dkg trappista sajt reszelve (a tésztába)
- 5 evőkanál olaj
- 3 db tojássárgája
- néha natúr vajkrémet is tett bele egy kanállal, de elhagyható
A tészta lekenéséhez: a 3 tojás fehérjéje kicsit habosra felverve + fél kiskanál fehérbors + fél kávéskanál só
- 20 dkg reszelt trappista sajt a tetejére
Elkészítése:
Az élesztőt megfuttatjuk a tejben és a cukorban. A tálba kimérjük a liszteket. A margarint felszeletelve tesszük a tálba. Sót szórunk bele. Elmorzsoljuk a lisztet a margarinnal. Beletesszük az összes többi hozzávalót és jól összedolgozzuk. Gyúrjuk néhány percen át, ha kell, lisztezzük a deszkát, tésztát, kezünket, míg végül egy olyan tésztát kapunk, ami puha és nem ragad sem a deszkához, sem a kezünkhöz. Aztán egy lisztezett tálba tesszük a bucinkat, konyharuhával letakarjuk és meleg helyen egy órát pihentetjük. Az óra leteltével egy edényből kidagadó tészta vár ránk. Kivesszük, átgyúrjuk és kinyújtjuk a deszkán úgy másfél - két centiméter vastagságúra. A pogácsa szaggatóval, ahogy mamám mondaná:"megpaskoljuk" a tetejét, azaz köröket nyomkodunk a tetejére, de sokat úgy egymásba vágjanak (de nem mélyen, csak annyira, hogy nyomott hagyjon), ez ahelyett van, hogy késsel vonalakat húznánk. Enélkűl felpúposodik a teteje és az már úgy nem az igazi. Megkenjük a villával felvert, kissé habos tojásfehérjével és az újabb titok: a tojásfehérjébe egy fél kiskanál fehérborsot keverünk, ami a kiváltságos ízt kölcsönzi neki és még egy fél kiskanál sót is. Jöhet rá a reszelt sajt egyenletesen eloszlatva. Ezután fél órát pihenni hagyjuk (!!!) Majd kiszaggatjuk a képen látható félhold alakúra. A mamám mindig a hullámos kör alakú, nagyobb méretű pogácsaszaggatót használta. A tepsiket meglisztezzük, egymástól 1-2 cm-re helyezzük a pogácsákat és újabb 10-15 perc kelesztés következik. Nagyon fontos a háromszori kelesztés! Sütés előtt 5 perccel bekapcsoljuk melegedni a gázsütőt. Én légkeveréses villanysütőben 160 fokon 20-25 perc alatt készítem el a képen látható színben pompázva. De az eredeti gázsütőben készült 180 fokon és minimum félóráig. Jó munkát és kitartást, mert az hozza a legjobb eredményt!
Evési javaslat:
Csak a tapasztalat és az emlékek vezérelnek a következő sorok leírásában: Ünnepek idején családi ebédre érkezve lehet korgó gyomrú felnőtteknek kínálni közvetlen aperitif után (ebéd előtt). Gyerekek közvetlen megkínálása sikertelen ez idő tájt, ugyanis már érkezés pillanatában, titokban megkeresték a spejz rejtett bugyraiban a pogácsát, éhségüket csillapítva. Kínálhatjuk akár leves mellé is a főétkezések során. De a desszertek idején a legkelendőbb a véget nem érő traccspartikhoz.
Jó Étvágyat kívánok Hozzá!