Miért érdemes főzőműsorokat nézni a konyhai teendőink alatt? Megsúgom: hogy kedvet kapjunk az új ételek elkészítésére és ezáltal jókat ehessünk. Ennyi. Nem is szól többről a mai történet és a hozzákapcsolt fenséges recept. A palacsintát mindenki szereti és talán a magyar gyerek első étele, amit elkészít élete során. Pofonegyszerű az elkészítése és talán azért szerettem meg igazán, mert sose kellett betartanom egyetlen írott receptet sem ahhoz, hogy ehető dolog süljön ki belőle. Semmi kötöttség, mondhatni sütési szabadság...Teljesen magával ragadott gyerekként az alkotási vágy. Ezt én is meg tudom csinálni és úgy, ahogy én akarom. Csak a hozzávalókat teszi ki anya az asztalra és eldöntöttem, hogy mennyi tejhez, mennyi liszt dukál. Valamire te is képes vagy, valamit csak te hozol létre. Fejlődési mérföldkő. Ez a palacsintasütés. Ha ilyen lazán és segítőkészen állsz mondjuk a saját csemetéd vagy unokád mögé, amikor először kedvet kap a tészta kikeverésére, lehet megalapozod a gasztronómia iránti szeretetét és későbbiekben a továbbtanulását. Ezúton is köszönet anyukámnak, aki hagyta, hogy a sütés-főzés olykor-olykor gyerekbarát élménnyé váljon! A képen látható alkotás a tökéletes palacsinta nevet kellene hogy felvegye, mert itt először tartottam be a tészta receptjét, amit a híres gasztronómiai író, Simon Hopkinson tollából erednek. Arról nem is beszélve, hogy a benne található savanykás krém és a roppanós édes karamellás bevonat valóban tökéletes elegyet alkotnak. Lássunk is hozzá:

Hozzávalók:

A tésztához (8-10 palacsintához):

- 100 g finomliszt

- 3 tojás

- 1 dl tej (laktózmentes)

-1 dl víz

- 1 ek olívaolaj

- Sütéshez: napraforgó olaj

A krémhez:

- 150 ml frissen facsart citromlé (kb. 3 nagyméretű citrom leve)

- 2 kezeletlen citrom reszelt héja

- 80-100 g kristálycukor (ízlés szerint)

- 4 közepes méretű tojás

- 1 ek. étkezési keményítő

- 90 g kockára vágott teavaj (laktózmentes)

- csipet só

A karamellhez:

- 3 csapott ek. cukor

- 3 dkg teavaj (laktózmentes)

Elkészítése:

A tésztához a lisztet egy nagy tálba kimérjük. A közepébe mélyedést vájunk, amibe belepotyogtatjuk a tojásokat. Óvatosan elkezdjük a tojásokat keverni egy kézi habverővel úgy, hogy folyamatosan keverünk hozzá kisebb adagokat a lisztből. Amikor kezd keverhetetlenül keményedni, akkor öntjük hozzá először a tejet, majd keverés után a vizet és a kanál olajat. Gyors mozdulatok mellet szép homogén állagot kapunk. Pontosan 30 perc pihentetés következik. Ezalatt elkészítjük a híres angol Lemon curd-ot, azaz a citromkrémet. Egy kisebb fazékba öntjük a frissen facsart citrom levét, elkeverjük a cukorral, a tojásokkal, a keményítővel és a citromok reszelt héjával. Közepes lángon addig főzzük, amíg sűrű vaníliakrém állaga lesz, közben szinte szünet nélkül kevergetjük. Amikor már jónak látjuk a sűrűséget, abbahagyjuk a keverést és egy-két "puff" után levesszük a tűzről (puff=buborék, a puding főzésénél ismert első rottyanás). Ekkor adjuk hozzá még forrón a vajat gyors keverés mellett. Nagyszerű krémet kapunk. Van, aki leszűri az így keletkezett krémet a selymesebb állag eléréséhez, de én azt szeretem, ha a citromhéjat meg is rághatom kicsit a palacsinta tészta mellett, így jobban kijön az aromája. Lehűtjük szobahőmérsékletűre. Én egy hideg vízzel töltött tálba állítom és kevergetem. Utána egy folpackkal lefedem úgy, hogy rányomkodom a krémre, így nem lesz bőrös a teteje a hűtőből való kivétel után. Minimum fél órára betesszük a hűtőbe, közben kisütjük a palacsintákat. Szerintem mindegy, hogy mekkora palacsintasütőt használunk, egy a fontos, hogy vékonyak legyenek a palacsintáink. Amikor elkészültek, megkenjük őket a krémmel és úgy tekerjük fel, hogy előtte a kör alakú tésztán négy oldalt felhajtunk (2-2 cm-es szél felhajtás keletkezik), úgy néz ki felhajtva, mint egy szabályos négyszög. Ez azért kell, mert így megakadályozzuk, hogy kifolyjon a töltelék. Feltekerjük és fogpiszkálóval oldalt megtűzzük. Jöhet a serpenyő és 3 csapott ek. cukor hevítése. Amikor kezd barnulni, beletesszük az apróra felkockázott vajat, kevergetjük, míg elolvad, majd gyors ráhelyezzük a feltekert, megtűzdelt palacsintáinkat. Nekem 4 db fért bele egyszerre. Körölbelül fél percig sütjük mindkét oldalát (óvatosan forgatva). Tálalásnál összedobhatunk egy gyors citromkrémet, maradék citromléből, tejből, keményítőből, amihez sajnos nem tudok receptet írni, mert "érzéssel" készült. Legközelebb talán pótolom. 

Evési javaslat:

Meghitt hangulat, családi vacsora. Csip-csup tányérok, ódon ezüst evőeszközök. Gyertyafény, roppanás. Több se kell, ízvarázs.

Jó Étvágyat kívánok Hozzá!

Forrás: Paprika Tv

A mai recept azoknak kiváló, akik nehezen tudják megetetni a gyermekeikkel a gyümölcsöket. Persze ez a fogás sem garancia arra, hogy majd a krémlevesekkel sikerül is, de egy próbát mindenképpen megér. Én sokszor elkeseredem, hogy a zöldségek és a gyümölcsök csak igen csekély százalékát hajlandók megenni a gyerekeim, ezért is vetem bele magam az állandó főzőcskébe, sütögetésbe, hogy minél több tartalmas, egészséges táplálékot csempésszek a lurkókba, sokszor úgy, hogy nem feltétlen tudják, hogy mit is majszolnak valójában. Sajnos muszáj, mert hihetetlen mennyire tudnak rajongani a mai gyerekek a rengeteg "mű" kajáért, a lényeg nekik , hogy bolti legyen, vagy amit a reklámba láttak... Nem hiszem el, hogy a csomagolástól megszabadított, tartósítószertől szinte borzongató ecetszagú croissant-ba örömmel harapnak bele a gyerekek és ez csak egy dolog a sok közül. Sok családnál látom ezt a problémát, de nem is tesznek ellene. A krémlevesek nagy sikert arattak nálunk az elmúlt hetekben és elmondhatom, hogy nem untak rá, sőt mindig kérdezik is, hogy mikor készítek újra. Az első kedvenc a szamóca krémleves volt, aztán jött a málna, most pedig a barack és a sárgadinnye a befutó. A gyümölcsleveseim titka abban rejlik, hogy mindig mézzel és gyömbérrel ízesítem. A méz megsegíti a gyümülcs cukortartalmát, a gyömbér meg hihetetlen felerősíti a gyömölcsök ízét. Nagyszerű kombináció, érdemes kipróbálni. 

Hozzávalók (4 före):

- 1 közepes méretű sárgadinnye

- 3 dl 2,8 %-os tej

- 2 ek vegyes virágméz

- ha nem elég cukrosnak találod, mehet bele ízlés szerint cukor vagy egyéb cukorpótló (steviát szoktam néha)

- negyed kk őrölt gyömbér

- tejszínhab, csak a tálalásnál

Elkészítése: 

Szeletekre vágod a dinnyét, majd megszabadítod a magjaitól és a héjától. Belerakod a felvágott kisebb darabokat a turmixgépbe. Ráöntöd a tejet, rácsorgatod a mézet, gyömbért is beleszórod. Megnyomod a bekapcsoló gombot és kb. 20 másodpercig turmixolod. Szépen felhabosodik. Kikapcsolod, megkóstolod. Ha nem elég cukros, teszel bele még egy kanál cukrot és tovább pörgeted a késeket. Ha kész, kiöntöd a tálaló edénybe és hűtöbe teszed min. 30 percre. Ha lehűtött dinnyével és tejjel dolgozol, akkor hűtés nélkül azonnal tálalhatsz. Tetejére tejszínhabot ajánlok. A laktózérzékenyek is élvezhetik ezt a levest, csak laktózmentes tej kell hozzá, ami ízvilágban nem változtat a recepten és laktózmentes tejszínhab spray-t kell venni hozzá.

Evési javaslat:

Meleg nyári napon kiváló választás, amikor nincs több időd főzögetni, de szeretnél valami gyors előételt a húsos fogásod elé. A gyerekeknek még nagyobb öröm, ha saját maguk varázsolhatják bele a tányérkáikba a tejszínhabot vagy esetleg egy mosolygós tejszín arccal - a leves tetején - várod őket. 

Jó Étvágyat kívánok Hozzá!

 A családunk igazi húsleves kedvelő, de ez nem azt jelenti, hogy hús nélkül már le sem csúszik egy leves sem. Így nem kevés keresgélés után végre sikerült olyan receptet találnom, ami végre húsmentes és a családom számára mégis kívánatos - bevallom nem volt könnyű vállalkozás.  A kukorica egyfajta kiegyezés volt a zöldségvonalon.  Olvastam, hogy sokfelé húsleves alaplét adnak hozzá (neeem, nem állok át a "húsoldalra", miközben folyik az egészséges életre nevelés projekt...) illetve Mexikóban tájegységenként változik a recept, ezért nem véletlen, ha valaki sült paprikával kezdi a történetet, más meg paradicsommal. Én egy mexikói származású hölgytől tanultam az alapreceptet (milyen jól hangzana, ha mindez élőben történt volna, de elégedjünk meg azzal, hogy a tv is felér egy tanító célzatú videóval...) amit aztán átformáltam a saját ízvilágomra. Íme:

Hozzávalók (4 főre): 

- 1 konzerv kukorica vagy 2 csöves kukorica

- 2 közepes méretű paradicsom

- 1 közepes fej vöröshagyma

- 2-3 gerezd fokhagyma

- 1 kis pohár joghurt

- natúr krémsajt (tömlős)

- 1 púpozott evőkanál kukoricaliszt (elhagyható)

- 2-3 kanál olaj+ 2 kanál a rántáshoz

- ízlés szerint: só, őrölt feketebors, őrölt fűszerkömény ( max. csipetnyi)

- 1 csapott kk. pirospaprika

- chili, ha valaki erősen szereti

Elkészítése:

A vöröshagymát felkockázzuk, olajon megdinszteljük. A fokhagymát apróra kockázom és csak akkor adom hozzá, amikor már a vöröshagyma üveges, tehát a vége felé a dinsztelésnek. Utána megszabadítom a héjától a paradicsomot, lehet vele a meleg-hideg verziót alkalmazni, hogy könnyen lehúzható legyen a héja, de ez esetben a 2 paradicsommal nem akarok plusz mosogatnivalót magamnak. Egész egyszerűen meghámozom, majd szeletekre vágva hozzáadom a dinsztelt hagymához. Kevergetem, levet ereszt, már sózhatom, borsozhatom, sőt mehet bele a pirospaprika is jó elkeverve. Hozzáöntöm a kukoricát úgy, hogy kb. 3 kanálnyit meghagyok a dobozban. Felöntöm egy pohár vízzel és negyed órát főzöm. Ezután turmixgépbe öntöm a fazék tartalmát úgy, hogy előtte már beleöntöm a hideg joghurtot, hogy ne a műanyag bánja a hirtelen forró levest. Teljesen krémesre turmixolom. Itt készítek a leves alá rántást kukoricalisztből, amit akár el is lehet hagyni, de az íze finomabb lesz a rántással. Kiöntöm vissza a lábasba, rá a rántásra, amit előtte felöntöttem egy pohár hideg vízzel, mehet a tűzhelyre. Ha erősen enném itt tennék bele chili szószt, vagy esetleg a végén chili paprika szeleteket. Lehet variálni. Felöntöm még vagy 1-2 pohár vízzel, sose mértem ki, szemre és ízre dolgozom. Aki sűrűn szereti, hagyja sűrűn...Jöhet még bele só meg bors, csipet kömény és itt jön bele a maradék kukoricaszem áradat, ugyanis a krémlevesbe kell egy kis meglepetés is :). Éppen csak elkezd forrni, veszem is le és forrón tálalom. A tetejére a krémsajt úgy kerül, hogy egy éles késsel szúrsz egy kis nyílást a tömlős sajton, rámarkolsz és a fantáziádra bízom a díszítést...

Evési javaslat:

Egy hétköznapi vacsorához ajánlanám, amit nagyszerűen feldob ez a nem mindennapi meleg étel. Amikor már garantáltan otthon van együtt a család és lehet egymást húzni a "ki eszi meg csípősebben" témával, akkor kerülhet csak igazán terítékre. Aki ennél többre vágyik, próbálja meg a sült paprikás verziót, de én garantálom, hogy a paradicsom és a joghurt savanykás világa rabul ejti majd az első kóstolót!

Jó Étvágyat kívánok Hozzá!