A baklavát több ország is magáénak tekinti, így nem célom az eredetét taglalni, mindössze hálám érte, hogy feltalálták, mert nincs még egy olyan sütemény, amit ennyiszer megkívánnék. Akárhányszor bevásárolni indul a család és keleti étterembe botlunk én nem bírom ki, hogy ne nézegessem árgus szemekkel a baklava kínálatot. A kakaósat válasszam vagy a simát? Vajon mennyire hízlal? Egy túl kevés, de kettő már cukorsokk? Kókusz van a tetején vagy az valami más? Hány réteslapból állhat? Minden lap közé tesznek diót? Vajon mézet is használnak vagy csak cukorszirupot a végső locsolgatásnál? Aki esetleg hasonló kérdésekkel küzd, annak melegen ajánlom a sütemény otthoni elkészítését. Íme a saját recept verzióm:
Hozzávalók:
- 2 cs. réteslap (16 lap)
- 150 g teavaj (ha kevés, olajjal lehet pótolni)
- 10-15 dkg kristálycukor
-1 cs. vaníliáscukor
- 40-50 dkg darált dió (4-5 marékkal számolok)
- fahéj (ízlés szerint)
-őrölt narancshéj (ízlés szerint)
A sziruphoz:
- 1 nagyobb citrom leve
- 1,5 dl víz
- 1 dl méz
- 5 kanál cukor
Eszközök: 22x33 cm-es tepsi, szilikon ecset a kenegetéshez, pici lábas, mérő eszközök...
Elkészítése:
A hűtőből kivett réteslapokat óvatosan kiterítjük egy konyharuhára. Kikenjük a felolvasztott teavajjal vékonyan a tepsit, erre helyezzük az első lapot. A réteslap nagyobb, mint a 22x33-as tepsi, de azt úgy oldom meg, hogy kihajtom a tepsi egyik oldalára, majd amikor már kentem és szórtam, ráhajtom és azt is lekenem. Tehát ott tartottam, hogy megkenjük a beletett első lapot vajjal, megszórjuk egy nagyobb marék darált dióval úgy hogy egyenletesen mindenhova kerüljön belőle, majd egy kisebb marék cukorral (kanállal nem az igazi), aztán kevés fahéjjal és végül az őrölt narancshéjjal. /Senki ne lepődjön meg, a narancshéj szárított formájában nem olyan intenzív illatú, mint frissen vagy kandírozva, viszont ez a tompa illat a fahéjjal karöltve istenien megbolondítja a sütinket./ Ezután ahogy írtam ráhajtom a szélét, ami kilógott a nagysága miatt, aki akarja előre méretre szabhatja és úgy kevesebbet kell vele bajlódni és a megmaradt csíkokat is beleteheti közé, de ne a tetejére! Aztán jön egy újabb lap, vajazás és erre nem kerül dió, CSAK MINDEN 2. LAPRA! Tehát a harmadik lapot ráteszem, vajazom, szórom, fűszerezem. A 4. lap megint csak vajazva. Az 5.-re szórom a cukor mellé a vaníliáscukrot IS! És így megy ez tovább a végéig. Volt olyan, hogy kevés lett a teavajam és olajjal vagy margarinnal pótoltam, nem szabad megijedni, viszont mindig kell a zsiradék!!! A tetejét is megkentem vajjal. Ezután jön az óvatos felvágás, ami nem olyan egyszerű, de nem szabad kihagyni, mert a végén a szirupot másképp nem tudja beszívni egyenletesen. Lehet négyzet alakú, mint a képen, vagy rombusz (rád bízom) de legyenek egyforma távolságra a csíkok! A formákra kókuszt vagy diót vagy pisztáciát tehetsz díszítésként. Most jöhet a sütés, a gázsütőmben több mint 1 óráig sült 150-180 fokon. Igazából aranybarna a végeredmény, de akkor se ijedj meg ha annál kicsit barnább, mert a szirupozás a végén kicsit kivesz a színéből. Amikor már olyan illatok terjengenek, hogy azonnal ennél, akkor nekifoghatsz a lábasba összemelegíteni a cukrot a vízzel a citrommal és a mézzel. Igazából a méz miatt nem szabad az egyveleget forralni, viszont melegen érdemes rá kanállal öntögetni a végén. Ha kisült a baklava, én a tepsi ajtajára kiveszem, meglocsolgatom a sziruppal és elvileg min. 4 órát vagy egy éjszakát kell állni hagyni, ami felér egy kínzással (ha érted mire gondolok). Volt olyan, hogy csak egy órát vártunk és úgy is ehető és fantasztikus volt. Remélem te is kedvet kaptál hozzá!
Evési javaslat:
Most írjam azt, hogy ez is egy olyan sütemény, amit nagyobb társaságnak, családnak készít az ember? Igazából mikor süt-főz az ember? Ha igény van rá. Még ha egyedül is lennék, akkor is nekilátnék, de ahelyett, hogy agyon enném magam belőle, vinnék a szomszédoknak, munkatársaknak. Amikor még nem voltak gyerekeim, kettesben a férjemmel nem volt egyszerű a sütikérdés, ugyanis rajtam kívül a házban nem szerette más az édességeket, de én annál inkább. Nem volt probléma akkor se, ha sokat sütöttem, mert a szomszédok is örültek neki. De remélem nem csak falun van ilyen! Süss magadnak, de vigyél másoknak is!
Jó Étvágyat Kívánok Hozzá!