Ha valamit nehéz kivárni, az a szamócaszezon. Én nemcsak az íze miatt szeretem, hanem magáért az illatáért veszek meg. A dzsem főzése számomra maga az aromaterápia. Csak állok a fazék mellett, kevergetem és nem tudok betelni vele. Hihetetlen megejtő illata van. Szerencsére találtam olyan parfümöt, amiben a földieper dominál, így egész évben ebbe a "piros", varázslatos, édes illatba burkolózhatom. Ja és igen, nem eper a becsületes neve, mert ez előbbi a fán terem, hanem szamóca vagy földieper, csakhogy tisztázzuk a dolgokat. Idén megpróbáltuk a fekete fóliás talajtakarós termesztést, hogy minél szebb és nagyobb szamócáink legyenek ( a gaz elkerüléséről nem is beszélve). Nem csalódtunk. Van rajta bőven és gyönyörűek. A menta pedig úgy jött a képbe, hogy tavaly vettünk egy kertészetbe mojito mentát, ami szépen kitelelt a kertben és úgy gondoltam, belekeverek pár levelet a levesbe, hátha megörülnek egymásnak az ízek és valami új születhet ;) Lássuk a gyors receptet:
Hozzávalók (3 személyre):
- 20 dkg szamóca
- 3 dl tej
-1,5 habtejszín
- 1 púpozott ek. vegyes virágméz
- 2 ek. cukor (vagy helyettesítő)
- csipet fahéj
- csipet gyömbér (őrölt, szárított)
- 4 mentalevél +1-2 db díszítéshez
Elkészítése:
Talán a szamóca előkészítése tartott a legtöbb ideig, ami alatt a mosást és a csumázást értem. Aztán turmixgépbe pakoltam, ráöntöttem a tejet, aztán hozzáadtam a cukrot és a mézet. Addig kevertem a késekkel, amíg homogén, krémes állagot nem kaptam. Ezután kiöntöttem egy tálba, kézi habverőért nyúltam és beleszórtam a fahéjat és a gyömbért, amik azért kellenek, mert hihetetlen jól kiemelik az eper ízét, ahelyett, hogy elnyomnák. Ezután gyorsan elkevertem a már majdnem kész levest és ezután lépett bele a történetbe a menta ritka, röpke találkozásra. Két módot adok meg az aroma kinyerésére. Az egyik: fogod a leveleket, jól összegyűröd a markodba, meg is paskolhatod és így mehet a tálba. A másik lehetőség a stílusos megoldás: a mozsárban való összezúzás, de csak annyira, hogy ne essenek szét a levelek. Ezt követően keverjük az ízbombát tartalmazó levélkéinket a krémlevesbe. Néhány keverés után ki is veszem, hogy azért a " kevés néha több" szabály érvényesülhessen. A legvégére tartogattam az 1 dl tejszín óvatos elvegyítését. Aki azt szeretné, hogy a menta íz erőteljesebb legyen, bele is turmixolhatja a leveleket a levesbe, ami a színét is feldobja. De én inkább maradok a bevált verziómnál, mert annyira jól sikerült, hogy a gyerekeim este semmit sem hagytak belőle...és nincs nagyobb kritikusom a családomnál. Már csak a hűtés van hátra, de ha hideg tejjel dolgozunk, akkor rögtön tálalhatunk is.
Tálalási javaslat:
Üveg tányér, porcelán kiöntőbe a maradék tejszín, ami hamarosan a díszítés részévé válik egy mentalevéllel karöltve. Már csak egy rózsaszín csokor virág hiányzik az asztalról és egy szamócára kellőképpen kiéhezett család. Ha romantikus estére készülnénk, akkor is jó választás, mert lehűthetjük vele a kedélyeket. A menta frissít, a szamóca bódít...
Jó Étvágyat Kívánok Hozzá!
