A családunk igazi húsleves kedvelő, de ez nem azt jelenti, hogy hús nélkül már le sem csúszik egy leves sem. Így nem kevés keresgélés után végre sikerült olyan receptet találnom, ami végre húsmentes és a családom számára mégis kívánatos - bevallom nem volt könnyű vállalkozás.  A kukorica egyfajta kiegyezés volt a zöldségvonalon.  Olvastam, hogy sokfelé húsleves alaplét adnak hozzá (neeem, nem állok át a "húsoldalra", miközben folyik az egészséges életre nevelés projekt...) illetve Mexikóban tájegységenként változik a recept, ezért nem véletlen, ha valaki sült paprikával kezdi a történetet, más meg paradicsommal. Én egy mexikói származású hölgytől tanultam az alapreceptet (milyen jól hangzana, ha mindez élőben történt volna, de elégedjünk meg azzal, hogy a tv is felér egy tanító célzatú videóval...) amit aztán átformáltam a saját ízvilágomra. Íme:

Hozzávalók (4 főre): 

- 1 konzerv kukorica vagy 2 csöves kukorica

- 2 közepes méretű paradicsom

- 1 közepes fej vöröshagyma

- 2-3 gerezd fokhagyma

- 1 kis pohár joghurt

- natúr krémsajt (tömlős)

- 1 púpozott evőkanál kukoricaliszt (elhagyható)

- 2-3 kanál olaj+ 2 kanál a rántáshoz

- ízlés szerint: só, őrölt feketebors, őrölt fűszerkömény ( max. csipetnyi)

- 1 csapott kk. pirospaprika

- chili, ha valaki erősen szereti

Elkészítése:

A vöröshagymát felkockázzuk, olajon megdinszteljük. A fokhagymát apróra kockázom és csak akkor adom hozzá, amikor már a vöröshagyma üveges, tehát a vége felé a dinsztelésnek. Utána megszabadítom a héjától a paradicsomot, lehet vele a meleg-hideg verziót alkalmazni, hogy könnyen lehúzható legyen a héja, de ez esetben a 2 paradicsommal nem akarok plusz mosogatnivalót magamnak. Egész egyszerűen meghámozom, majd szeletekre vágva hozzáadom a dinsztelt hagymához. Kevergetem, levet ereszt, már sózhatom, borsozhatom, sőt mehet bele a pirospaprika is jó elkeverve. Hozzáöntöm a kukoricát úgy, hogy kb. 3 kanálnyit meghagyok a dobozban. Felöntöm egy pohár vízzel és negyed órát főzöm. Ezután turmixgépbe öntöm a fazék tartalmát úgy, hogy előtte már beleöntöm a hideg joghurtot, hogy ne a műanyag bánja a hirtelen forró levest. Teljesen krémesre turmixolom. Itt készítek a leves alá rántást kukoricalisztből, amit akár el is lehet hagyni, de az íze finomabb lesz a rántással. Kiöntöm vissza a lábasba, rá a rántásra, amit előtte felöntöttem egy pohár hideg vízzel, mehet a tűzhelyre. Ha erősen enném itt tennék bele chili szószt, vagy esetleg a végén chili paprika szeleteket. Lehet variálni. Felöntöm még vagy 1-2 pohár vízzel, sose mértem ki, szemre és ízre dolgozom. Aki sűrűn szereti, hagyja sűrűn...Jöhet még bele só meg bors, csipet kömény és itt jön bele a maradék kukoricaszem áradat, ugyanis a krémlevesbe kell egy kis meglepetés is :). Éppen csak elkezd forrni, veszem is le és forrón tálalom. A tetejére a krémsajt úgy kerül, hogy egy éles késsel szúrsz egy kis nyílást a tömlős sajton, rámarkolsz és a fantáziádra bízom a díszítést...

Evési javaslat:

Egy hétköznapi vacsorához ajánlanám, amit nagyszerűen feldob ez a nem mindennapi meleg étel. Amikor már garantáltan otthon van együtt a család és lehet egymást húzni a "ki eszi meg csípősebben" témával, akkor kerülhet csak igazán terítékre. Aki ennél többre vágyik, próbálja meg a sült paprikás verziót, de én garantálom, hogy a paradicsom és a joghurt savanykás világa rabul ejti majd az első kóstolót!

Jó Étvágyat kívánok Hozzá!