Azt hiszem sok mindent nem kóstoltam még életem során, de hogy ez az első sajttortám... nagyon sajnálom az elvesztegetett éveket miatta. Eddig csak fagyit kóstoltam, ami sajttorta ízesítésű volt, de azt most sem értem, hogy hogy nem készítettem vagy találkoztam az efféle földi jóval. Az ötlet a paprika tv nézése közben jött (mikor máskor???) amikor egy híres szakács ököllel összetört egy kis édes kekszet, aztán karamellás mascarponét kevert, amit csak sitty-sutty ráöntött a rusztikus kekszdarabokra. Végül ráhelyezett a történetre egy karamellaszószban meghempergetett banánt. Az összkép elég furcsára sikeredett, mint egy part menti sziklákra hányt virsi, ami mellé tejfölt öntöttek. Hirtelen elkapott az alkotásvágy. Ha neki ennyi elég is volt a hírneve fenntartásához úgy gondoltam én is megpróbálhatok ezekből az összetevőkből valami mást kihozni. Amikor kisült a torta olyan illatok lengték be a konyhát, hogy a kislányom rögtön enni akart. A férjem úgy lépett be az ajtón munkából hazajövet, hogy se puszi, se pá, csak "Mi ez a jó illat?" A tésztába tettem egy kis citromhéjat és az bolondította meg teljesen a légkört. Ez a recept egyöntetű vélemény alapján azonnal bekerült a családi kedvencek közé. Alig várom, hogy elkészítsem másoknak is!

Hozzávalók:

Keksz alaphoz:

- 10 dkg édes keksz (pl.: Győri édes)

- 5 dkg teavaj

- 2 ek cukor

- csipet só

Töltelékhez:

- 25 dkg Mascarpone (Szarvasi)

- 1 vaníliás cukor

- negyed citrom reszelt héja ( elhagyható, ha inkább a karamell ízt szeretnéd kidomborítani)

- 1 egész tojás és egy sárgája

- 2 púpozott ek. finomliszt

- 10 dkg cukor

Tetejére:

- 3 ek cukor

- 1 ek teavaj (1-2 dkg)

- 4-5 ek tejszín (lehet hab- és főzőtejszín is)

- másfél banán (1 hosszabb és egy rövidebb)

- csipet só a banánokra

Elkészítés:

Először géppel ledaráljuk a kekszet vagy lehet kézzel, nyújtófa segítségével. Esetleg, ha erős férfi vagy akár a markoddal vagy az öklöddel is elboldogulsz, feltéve ha James Martinra akarsz hajazni. Aztán összekevered a kekszet a cukorral és a vajjal (lehet a robotgépbe dobva is). Ezután egy tortaformát kivajazol és belenyomkodod a kekszes vajas törmeléket. Ezután jöhet egy tálba a tojás, cukor, vaníliás cukor és a kézi mixer. Habosra kikevered. Majd belerakod a mascarponét a lisztet és a citromhéjat az egyvelegedhez. Először óvatosan átforgatom, hogy a liszt be ne terítse a ruhámat, azután jöhet a gépi keverés is egy percig. Ráöntöttem a kekszre és elsimítottam. Most jött el a sütő begyújtásának ideje. Én 180 fokra állítottam és sütöttem körülbelül egy óráig. El kell érni azt az állagot, amikor már kezd aranybarna lenni, de a közepe még rezgős állagú. A széle pedig kifejezetten középbarna lett, de nem égett oda. Megvártam míg kihűl és csak utána álltam neki a többi teendőnek, mégpedig a banánok félbevágásának. A banánt 6 darabra kell felvágni. Először hosszába félbevágod, majd a felet 3 részre. Tehát a másfél banánból kijön úgy 8 darabka. Előveszel egy serpenyőt és egy nagy evőkanál vajat olvasztva beleteszed a banánokat, de csak akkor, amikor már serceg a zsiradék. Az egész torta sütögetéséhez összesen 1 db 10 dkg-os teavajat használtam, tehát be kell osztani, de elég is lesz hidd el. Most még a karamellhez kell hagyni egy kanálnyit! Ott tartottam, hogy a banánok szépen odabarnulnak a serpenyőhöz, ekkor megfordítod és a másik oldalát is lepirítod egy kicsit. Ezután kiveszed és teheted így is a tortára, de elfelezgetheted, ahogy a lenti képen látod. Így se, úgy se lesz gusztább, viszont az íze isteni. Következzem a karamell: cukort hevítesz, ha középbarna, leveszed hűlni egy kicsit, pár perc és jöhet bele a vaj meg a tejszín. Visszahelyezzük a tűzre és magas hőfokon addig kevergeted egy habverővel vagy szilikonos keverővel, amíg sima krémes állagú lesz. No para, el fog olvadni mindenképp! Ezzel meglocsolod a banánokat, amit először elrendeztél a torta tetején és végül rákanalázod a torta többi részére is. Figyelem nem fog lefolyni, mert sütés után egy perem keletkezik a süti szélén. Íme:

Evési javaslat:

Ez a torta amellett, hogy nagyon finom, meglehetősen laktató is. Az igazán édesszájú embereken is kifog két szelet (tapasztalatból beszélek, nem bírtam többet enni, pedig mind legyűrtem volna szívem szerint), ebből kifolyólag egy olyan megerőltető tevékenység mellé ajánlanám, mint a hegymászás. Most elképzelem, hogy felérve a hegy csúcsára - na ezért nem a Mount Everest-re gondoltam, hanem egy fél napos hegyvidéki barangolásra és valami kissebb magyar hegycsúcsra - egy jóleső pihenés és szendvics után elővenném Őt egy uzsidobozból. Most az sem számítana, ha darabokra esve, mászkosan kellene elfogyasztani (amúgy is már látom előre kommentben az építő kritikát, miszerint máskor próbáljak valami tetszetősebbet alkotni, ami nem emlékeztet az olajtól csillogó heringekre). A lényeg, hogy ez az édesség biztos feldobja majd egy kicsit az ember cukorszintjét és újra erőre kap ahhoz, hogy a visszafelé úton ne csak húzza a fáradságtól elnehezült lábait. Figyelem: amennyiben azt tervezed, hogy a hegytetőn pihengetni és ábrándozni akarsz még indulás előtt a napsütésben, csak és kizárólag indulás előtt fogyaszd el ezt a sajttortát, mert nem bírsz utána ülni a fenekeden...majd meglátod!

Élményteli sütkérezést és Jó Étvágyat kívánok Hozzá!

Hol is kezdjem? Első találkozás? Nem, nem inkább a második érdemel figyelmet. Az volt a mindent elsöprő...2011-et írtunk. Tél volt és egy gömbölyödő pocak nehezítette mindennapjaimat. Nem voltam igazán kívánós, de azért néha lecsúszhatott volna egy-egy vanília fagylalt meg dinnye, de ezeken kívül más szóba se jöhetett elérhetetlen álmokként, pláne faluhelyen. Éppen közeledett sógorom hazalátogatása Angliából, ami azért várakozással tölti el az embert, ha tudja hogy édesség is szokott ilyenkor érkezni a messzi országból. Még jó hogy édesszájú a sógorom, nem úgy mint a férjem, aki általában késztetést érez, hogy hozzon haza finomságokat, legalábbis így gondolom. Sikeresen haza is ért, és nagy örömömre nem jött üres kézzel illetve táskával. Volt benne az elmaradhatatlan gumicukor, többféle...egy cukor nem cukor elven. Aztán csokik és egy zacskó Cadburry narancsos csoki perecek. Hmmm...eszembe jutott az első találkozás, ami szóra sem méltat, mert nemhogy nem szerettem meg, sőt kifejezetten még a hideg is kirázott attól az egy ilyen ízesítésű forgalomban lévő csokitól, amit az anyukám oly sokszor megvett nekünk. Annak idején ezek voltak a slágerek, ha kisebb csokit akart venni az ember: a szamba, az autós, a Lottó szelet és még sorolhatnám, de pont annak az egyfajta csokinak a nevére nem emlékszem, ami a narancsos csoki ízesítésű volt. Talán azért mert a tudatalattim is ki akarta törölni még az emlékezetemből is annyira kiábrándító volt az íze. Na de kicsit elkanyarodtam, és ideje a történet csúcspontjához érni, ami a narancsos csoki pereceknél bontakozik ki. Amikor rátaláltam az édességekre, nem gondoltam, hogy valamelyik édesség a fent említettek közül majd eufórikus örömökben részesít, sőt inkább megborzongtam a narancsos felirat láttán, mert magában a narancsos édességeket kifejezetten utálom. Nem bontottam fel semmit, volt dolgom bőven a háztartásban. Aztán este vendég is érkezett, egy barát formájában, aki akkor szokott megjelenni nálunk, ha a sógorom itthon van. Szokásos focinézés, foci csevely kezdődött a fiú között én meg behúzódtam a kis szobába, de azért félig nyitott ajtóval, nehogy lemaradjak valamiről. Örültem, hogy pihenhetek kicsit és gépezhetek, amikor megpillantottam az ágyon az édességeket. Természetesen csokival kezdtem és miután egy elfogyott, gondoltam felnyitom a pereces zacskót, hogy vigyek a fiúknak valamit, amivel megkínálom őket hogy jobban csússzon a sör. Igen ám, de nem gondoltam, hogy az első kóstolás úgy felrobbantja az ízlelő bimbóimat, hogy képtelenné válok majd a továbbiakban adni belőle bárkinek is. Pedig távol áll tőlem az önzőség, de ott akkor azt éreztem, hogy muszáj magammal vinnem a szobába, mert ilyen finomat még nem ettem:)))Kicsit hülyén nézett ki a dolog, hogy megkínálom őket, aztán nem teszem le az asztalra, hogy vegyenek belőle a továbbiakban, de akkor már nem érdekelt tovább más. Csak ettem és ettem és közbe arra vágytam, hogy sose fogyjon el...tökéletes ízkombináció volt a narancs a tejcsokival és a keksszel, de  sajnos valaki bekiabállt a szobába, hogy vigyek még ki belőle. Vittem is volna, ha maradt volna benne.  

Ez volt hát egy meghatározó találkozás egy ízzel, és ha van ételszerelem, akkor ez az volt, és még most is tart. Azóta is kutatom ezt az édességet, de sajnos azóta se bukkantam a nyomára. De találtam más alternatívákat, mint a Mekis narancsos csokiszósz, de már egy éve azt sem lehet kapni.  Pedig rossz szájízzel vagy egyáltalán nem fogyasztom az ételeiket (főleg a hamburgereiket) de a vaníliás fagyin és az álompite mellé a narancsos csokiszósz isteni. Van valami, amit folyton beszerzek hipermarketben, méghozzá a duel narancsos kakaópor. Így sütni is tudok sütiket ha nincs időm külön beszerezni a hozzávalókat. Ajánlom mindenkinek! És biztatok mindenkit, hogy kóstolja meg a narancsos csokis nyalánkságokat!!! Aki tud újabb verziókról, vagy a cadburry perec kilétéről, feltétlen írjon nekem!

Addig is íme egy sütemény szintén ebből az ízvilágból:

Photo: Bogyóvére

Narancsos csokis zabpelyhes keksz Szomorúzöldtől:

Hozzávalók:

- fél narancs héja 

 - 10dkg finomliszt

 - 4 ek kókuszliszt

 - 5 ek zabpehely

 - 6 ek cukor

 - 1 tojás

 - 10 dkg teavaj

 - 3 tk kakópor (holland)

 - 3 ek olaj

- 1 közepes narancs leve

- fél tábla étcsoki

- fél kk sütőpor

 Elkészítés: 

 A tojást simára keverem a cukorral. Közben olvasztom a vajat és hozzákeverem a tojáshoz az olajjal együtt. Beleteszem a kakaóport és a narancs levét. Ezután jöhetnek a száraz hozzávalók közül a lisztek, a sütőpor, a zabpehely. Összedolgozom, de nem kell sokáig körözni a fakanállal, belepottyantom a durvára darabolt csokidarabokat és végül sütőpapírra helyezek kis kupacokat a tepsiben és jöhet a sütés 180°-on. Nem tudok sütési időt mondani, figyelni kell az a biztos.

Evési javaslat:

Télen tökéletes eledel korcsolyázás után egy narancsos forralt bor mellé. Közben nézhetjük a parton a korcsolyázókat és pihenhetünk addig, míg a csoki felpörget egy kicsit, hogy haza bírjunk sétálni (feltéve, ha a közelben lakunk és közben nem ártott meg a bor).

Nyáron egy pohár hideg tej mellé ajánlanám egy megerőltető délutáni tevékenység után. Ennél a keksznél az a jó, hogy a csokis falatok még nagyobb élvezetet nyújtanak a csokis keksz kedvelőinek. Én legszívesebben kiülök vele a hintaágyba és próbálok nem felfalni annyit, hogy még fel bírjak kelni:)

Photo: Szomorúzöld

Jó étvágyat hozzá!