Azóta szeretem házilag készíteni a gyrost, amióta tavaly nyáron a legkedvesebb barátnőm anyukája készített a lányaival együtt nekem újkrumplival, salátával és nagy szeretettel. Igyekszem a mai napig mindent úgy csinálni, ahogy ott láttam, mert annyira más volt és annyira jobban ízlett egy gyorséttermi gyros tálnál, hogy azt nem is lehetne szavakba foglalni. Biztos a közös a munka és a jó hangulatú beszélgetés tették még finomabbá a vasárnapi ebédet. De én most nem azt a verziót fogom megörökíteni, hanem azt, ami itthon született néhány hete. Csirkemellel indult a történet és egy jégsalátával.  Már hozzáfogtam a csirkemellhez, amikor rájöttem, hogy nincs itthon krumpli, ami talán rögtön dönti is a felállított tervek sorát. Nagy keresgélés után találtam még egy darabot a spejzben és néhány zeller gumót, meg répát. El is indult az agyalás, hogy nem-e lehetne helyettesíteni mással a jól bevált köretet. Miért is ne tudna megsülni a zeller és a répa is hasábokra vágva egy serpenyő olajban? Ne vicceljünk már, nincsenek lehetetlenek...ez az én konyhám, amibe megtörtént már néhány dolog, a csirkevágáson át az erős Pista elrakásig. Szóval bevettem a főzőcskébe még néhány új elemet, köztük a diót is és a snidlinget, amikről nem tudnának mesélni a jól összekomponált gyros tálak...Így született a képen látható fogás is. 

Hozzávalók (4 személyre): 

A húshoz: 

- 60 dkg csirkemell

- zsiradék: olaj, vagy kókuszzsír

- 3-4 gerezd fokhagyma

- só (én himalája sót tettem bele)

- fűszerek: oregánó, bazsalikom, kakukkfű, rozmaring (csipet), őrölt feketebors, fehérbors, őrölt fűszerkömény (ízlés szerint) és egy kiskanál őrölt csemege pirospaprika

A körethez:

- 2-3 zellergumó

- 2 nagyobb sárgarépa

- krumpli (elhagyható, mert tökéletesen helyettesíti a zeller)

- olaj a kisütéshez

A salátához:

- 1 fej jégsaláta

- 20 dkg feta sajt

- 1 nagy doboz natúr joghurt

- negyed citrom leve

- szárított kapor

- néhány szál snidling

- pici feketebors

- 1 közepes fej vöröshagyma

- 1 nagyobb gerezd fokhagyma

- 1 marék dió

- 1 kanál olívaolaj

- só

Elkészítése:

A csirkemellet csíkokra vágjuk, miután megtisztítottuk a nem kívánt részektől. Serpenyőbe tesszük, amibe már felhevítettük az olajat és sűrűn kevergetve megvárjuk, amíg kiengedi magából a vizet. Ekkor szoktam sózni, megfűszerezni (kivéve a pirospaprikát) és a zúzott, aprított fokhagymát hozzáadni. Lepirítom, kevergetem, kevés vizet adok hozzá, de előtte hozzáadom a kanál pirospaprikát. Fedő alatt főzöm úgy 15 percet és amikor már "zsírjára pirult" keverészem egy darabig és lezárom. 

A köret elemeit megpucolom, vékony hasábokra vágom, mint a krumplit szoktam. Külön megsütögetem a zellert és a répacsíkokat is. A répa hamarabb lett kész a zellernél tapasztalatom szerint, ezért kell külön sütni. Az olaj miatt papírtörlővel bélelt tálba szedtem ki őket és himalája sóval lesóztam rögtön.

A salátához a jégsalátát felkockázom, a vöröshagymát először félbevágom, majd a feleket csíkokra és a csíkokat pedig kettévágom, így kerül bele elsőként a tál aljára. Kicsit besózom a hagymát, megkeverem, utána jöhet rá a jégsali. Ráteszem a felkockázott fetasajtot és rátérek a dió pirítására. A kisebb darabokra tört diókat egy serpenyőben hevítem és kevergetem addig, amíg a színe és az illata is megváltozik. Picit barnább lesz és mennyei ízre(figyelem, erős a kényszer arra, hogy ilyenkor bekapkodd az összeset!) Most jön külön tálba az öntet: joghurt, olívaolaj, citrom, só (csapott kávéskanál), feketebors (őrölt), szárított kapor bőven, fokhagyma (fokhagymanyomóval elkészítve), picire aprított snidling összekeverve. Amikor már kevertük és kóstoltuk és "hű de jó az íze", akkor mehet rá a salátára. Óvatosan összeforgatjuk az egészet. Tálalásnál szórjuk csak meg a salátánkat a pirított dióval, úgy lesz tökéletes az összhatás:

Evési javaslat: 

Már egy ideje elterveztem, hogy legközelebb, ha valaki látogatóba jön hozzánk, gyrost tálalok fel, annyira szereti a családom is. Aztán közbeszóltak az ünnepek és a szokások... Úgy gondolom, hogy ezzel az étellel nem lehet melléfogni, mert ínycsiklandó az orrnak, könnyed a gyomornak, egyszerű a szakácsnak, pláne ha akad egy kis segítség is a sokféle mozzanathoz. Ha meghívod 1-2 barátod és felnyitsz hozzá egy száraz fehéret, biztosan elégedetten távoznak majd tőled! Kívánok mellé jó hangulatot és 

Jó Étvágyat Hozzá!

Ennél egyszerűbb receptet nem is hozhatnék ma, de annál több emlék társul hozzá. Gyerekként, amikor anya felhívást tett krumplis tészta gyúrására, nagy volt az öröm. Még a nap is szebben sütött. A hívást követően tudtuk, hogy aznap gombócleves lesz és olajban sült krumpli pogácsa. Szerintem egy gyermek ezt a menüt választaná bármilyen hús helyett, pláne, ha besegíthet anyának egy jó hangulatú főzőcskézésbe. Sajnos sok gyermek nem tudja, milyen is az. Gyurkászás, nevetés, lisztszórás, szeretés... Anya ott van, anya nevel, anya tanít, gyerek figyel. Széken térdelés, tésztagyúrás technikájának ellesése (már ovis kortól), rajzolás a lisztbe, kiszúró forma helyes használatának megtanulása (finommotorika, szem-kéz koordináció fejlesztése), türelem, kitartásra nevelés...és még elmerülhetnék pedagógusként abban, hogy mennyit tanulhat a gyermek és milyen pozitív hatással bír egy ilyen jellegű közös munka. Mi nem tudtuk ezt gyermekként, csak esetleg megtanultuk, hogy a munka is lehet jó, a munka is lehet öröm. Melegen ajánlom a gyermekes családoknak ezt a nagyszerű tevékenységet, ne számítson a lisztes ruha és a kárba vesző maszlagok. Kötényeket fel! Lássunk is hozzá:

Hozzávalók:

- 5 db közepes méretű krumpli

- 20-30 dkg finomliszt

- csipet só

- olaj a sütögetéshez

Elkészítése:

Krumplipucolással indul a történet. Felkockázzuk, fazékban feltesszük főzni annyi vízzel, hogy ellepje. Lefedni, csak az elején lehet teljesen, mert gyorsan kifut. Ennek kell egy 20-30 perc, plussz számítsuk bele a kihűlésre szánt szintén ugyanennyi időt. Még kihűlés előtt krumplinyomóval megtörjük. Ha már nem meleg (langyosan is nekiállhatunk), akkor jöhet a csipet só, utána pedig a liszt, amit folyamatosan adagolunk hozzá. Érezni kell, hogy akkor jó az állaga, amikor még puha, de már nem ragad. A gyúrással elmegy úgy negyed óra is, ha nem több. És ne feledjük  a továbbiakban is kell még liszt. A kinyújtást megelőzi a deszka vastagon történő lisztezése, különben a tészta csúnyán leragadhat. Úgy fél centisre kinyújtjuk és kerek pogácsa szaggatóval (de lehet másmilyen is, én virágformát, szívecskét is szoktam használni) kiszaggatom úgy, hogy utána egy szintén jól meglisztezett tálcára sorakoztatom. Közben felrakok egy serpenyőbe kb. 2-3 dl olajat (függ a serpenyő méretétől) melegedni. Amikor elérte a megfelelő hőfokot az olaj, akkor gyors sütéssel mindkét oldalát szép világosbarnára sütöm és egy papírtörlővel bélelt tálba veszem ki az így elkészült pogácsákat . Nagyon finom illata van, mondhatni gyerekcsalogató (ha éppen nem segítettek az előkészületekben), biztosan ki fognak kukucskálni a konyhába, ha az orruk nincs éppen eldugulva... A nagy hő hatására sok pogácsa kosárka alakúra sül, ami azért jó, mert úgy tálalhatod, hogy a mélyedésbe (sokszor a tészta tetejét fel kell szakítani, hogy ez kivitelezhető legyen) ültetheted bele az isteni házi barackdzsemet, amit egy kis porcukor szitálással koronázhatunk meg a végén (de nem muszáj). Mi leginkább a saját kopasz barack, másnéven nektarin fánk terméséből készített dzsemet preferáljuk ehhez a süteményhez (ami a fenti képen is látható). Hallottam, hogy van aki sósan, tejföllel fogyasztja a krumplis pogácsát, de erről nincs tapasztalatom. Aki kipróbálja, biztosan újra és újra el fogja készíteni, kiváltképp ha a kisebbek is külön kérni fogják majd. 

Evési javaslat: 

Nem írhatok mást ehhez a bekezdéshez, csak azt, hogy a közös munka után biztosan megéhezik még a legkisebb is, ha nem dolgozott akkor meg az érzékszerveik késztetik evésre. Az én kis családom a következőképpen szokta fogyasztani: Körbeüljük a tálat, anya kezében a lekváros kanál és sorba mindenki pogijába belemérek egy púpozott kanállal a mennyei "nyárból". Mindenki kapja, mindenki várja a következőt úgy, hogy hozzá kell tennem a gyermekeim meglehetősen válogatósak, de ennél az ételnél nem ismerik az "elég" szót. Még a 6 éves is felveszi a versenyt velem, akit nehéz megverni a pogácsa evésben. Pont azért, mert olyan jó emlékek fűznek hozzá és annyira sokszor fogyasztottam ilyet gyermekkoromban. Külön köszönet anyukámnak érte, aki az élmény nyújtásával szokást teremtett.

Jó Étvágyat Hozzá!

A Karácsony nem múlhat el sütkérezés nélkül - vallom én - és közben ha megszakadok se jutok el a sütésig. Pedig nagyon szeretnék! Amióta feleség vagyok, azóta mindig én sütöm meg a beiglit, a linzert, a sósat és a mézest...Még jó, hogy ezt a képen látható hókiflit már jó előre elkészítettem, hogy ne múljon el ez a csodás Ünnep egy igazi hagyományos édesség posztolása nélkül. Szerintem az elkészítése (mivel nem bonyolult) sikerélményt hozhat még a kezdő háziasszonyoknak is, ezért döntöttem emellett a jól bevált és igazán puha hókifli mellett. Szeptemberben tepsiben sütöttem hozzá vagy fél napon keresztül a szilvalekvárt, mert ehhez a jó keményre készített lekvár az igazi, különben kifolyik belőle és odaég a tepsi aljára. Ami azért valljuk be, sem illatra, sem látványra nem az igazi. Habár vannak akik mindig az égett részekért kapkodnak... De nem is húzom tovább senki idejét, térjünk a lényegre, ideje felkötni a kötényünket:

Hozzávalók:

- 50 dkg rétesliszt

- 20 dkg margarin

- 1 púpozott kanál zsír

-1 dl tej

-1-2 dl tejföl

- 1 tk. cukor

-2 cs. vaníliás cukor

- 2 dkg élesztő

- pici só

Töltelék: 

- szilvalekvár

- 20 dkg darált dió

- kis marék aszalt meggy

- 0,5 dl tej

- méz

Elkészítése:

Az élesztőt langyos, cukros tejben felfuttatjuk. Közben a lisztet elmorzsoljuk a hideg margarinnal, majd hozzátesszük a sót, a zsírt, körülbelül 1 dl tejfölt, vaníliás cukrot és az élesztős tejet. Elkezdjük összekavarni, lehet akár géppel is, de úgy nem érezzük, hogy mennyi tejföl kell még bele esetleg akkor, amikor már kiborítottuk a deszkára. Közepesen lágy tésztát kell kapnunk. Pihentetjük 30 percet. Eközben elkészítjük a tölteléket. Én az ünnepre való tekintettel bedobtam egy marék házi aszalt meggyet a dió mellé a késes darálóba. Gondoltam a savanykás meggy megfékezi a mézes dió cukrosságát. Mézből 1 kisebb kanálnál többet nem szoktam, mert akkor a töltelék folyóssá válik. Úgy kell hozzáadagolni a tejet és a mézet, hogy sűrű állagot kapjunk. A szilvalekvárt már bemutattam, de azt még nem írtam le, hogy cukor nélkül készült ami azért feldobja az egészségre törekvési kedvünket, habár ez gyorsan lelohad, ha a végeredményre gondolunk, mert lássuk be, a végén cukorban hempereg. Ezután visszatérünk a tésztára: 4 részre osztjuk. Cipókra formázzuk őket és egyenként kör alakúra nyújtjuk. A kör alakú tésztát cikkekre vágjuk, szabályosan 8-ra (4 vágással). Az így kapott szeletkéket a széles végén töltjük meg és feltekerjük. Törekszünk arra, hogy a töltelék benne maradjon. A feltekert pici kifliket 180 fokon sütjük előmelegített sütőben negyed órát (nekem gázsütőben ez van hogy több idő, de villanysütőben csak 10-12 perc).  Nem szabad megvárni, hogy megbarnuljon! Amint kivettük, vaníliáscukros porcukorba hempergetjük és jöhet is a tálalás.

Vegán változatban:

A fenti elkészítést nem írom le újra, csak azt, hogy mit mire cseréltem, mert ugyanúgy készítjük kisebb korrekcióval. Tehát kezdjük ott, hogy a cukrot és az élesztőt kókusztejben futtatom fel úgy, hogy egy pici finomliszttel is megszórom ezt a keveréket. Aztán a margarint Rama helyett Ligára cserélem és a zsír nem kerül bele,  így 25 dkg-ra változik a Liga mennyisége. Aztán minden zajlik a fentiek szerint kivéve a tölteléket, mert a tejet szintén kókusztejre cserélem és a méz helyett cukrot használok, illetve volt hogy steviával kísérleteztem. Rá kell jönni, hogy a vegán változat nem bonyolulttabb és azt kell írjam, hogy meglepő, de még puhább tésztát kapunk. Így a végén lehet vetekedni azon is, hogy még finomabb is...

Evési javaslat: 

Nem tudom miért kívánom a hókiflik mellé a hideg tejet, de ebből kifolyólag nem is ajánlok mást hozzá. Na jó, még esetleg egy kis narancsos fahéjas ízesítésű teát az ünnepi hangulathoz vagy esetleg aki alkoholizálna, annak egy kis puncs.... Vihetjük magunkkal korcsolyázni is egy kis dobozban, aki esetleg mozgásra vágyna a nagy pihengetések között. Energiát ad és eltelít. Viszont ha inkább az otthon melegénél maradunk, ragályos a fogyasztása...sűrűn hallani, hogy "hozzál már nekem is". Figyelem! Könyvet olvasni közben nem érdemes, mert a porcukor közben mindent beterít (tapasztalatból beszélek).

Jó Étvágyat kívánok Hozzá!

A kókuszgolyó  egy remek édesség, amit gyorsan összedobhatunk és sütés nélkül a végletekig variálhatunk, kinek-kinek szájíze szerint. A mostani egészségesebb, zsiradék nélküli verziót az itthon található összetevők ihlették. Nyáron aszaltunk házilag meggyet egy savanykásabb fajtából, amit fahéjas cukorral szórtunk meg az aszalás előtt és hihetetlen jó illatok terjengtek 24 órán át a konyhában, amíg elkészült. Azóta a meggyszemek papírdobozokban várták a percet, hogy belekerülhessenek ínycsiklandó süteményekbe. Eljött az ő idejük, hogy a gesztenyével karöltve még finomabbá tehessenek egy jól ismert, közkedvelt desszertet, a kókuszgolyót. 

Hozzávalók (4 főre):

- 250 g őrölt háztartási keksz

- 5 ek. kakaópor (holland)

- 3 ek. cukor vagy stevia (egyéb alternatíva ízlés szerint)

- 2 ek. méz (facélia mézet használtam, mert a gyerekeknek ez a kedvence)

- 3 ek. kókuszreszelék + a golyók beleforgatásához még vagy 6-8 púpozott ek.

- 2 dl kókusztej + 1 dl

- 250 g gesztenyemassza (fagyasztásból kiengedett)

- 2 púpozott ek. útifű maghéj

- 3 ek lenmagliszt

- 3 púpozott ek. aszalt meggy

- 1 cs. vaníliáscukor

- 1 csapott kk. fahéj

- 2 kk rumaroma  /lehet rum is felnőttek esetében (!)/

Elkészítése:

Szerintem roppant egyszerű folyamat. Kezdjük az aszalt meggyek aprításával, de aki nem akar vele bíbelődni, rátérhet a következő lépésre. Előbb az őrölt háztartási kekszet beleöntöm egy nagy tálba, belekeverem a kakaóport, cukrokat és minden száraz alapanyagot. Jól összedolgozom egy fakanállal, aztán jöhetnek a nedves, folyékony összetevők, mint a méz, a kiolvasztott gesztenyemassza és a kókusztej. Lehet kapni kókusztejport, amiből finom kókusztejet kaphatunk, jobb mint a bolti üveges változat bármelyike (hipermarketekben beszerezhető). Melegen ajánlom, mennyei hozzávaló egy állandóan kísérletező konyhatündér számára! Jöhet bele a végén az aszalt meggy. Máris indulhat a gyúrás. Szeretem az ilyen sütit "zacskókesztyűben" elkészíteni, de ha nincs, nem probléma. Az útifűmaghéj és a keksz megszívja magát, sőt majd a kókuszreszelékbe való forgatás során eltelt idő alatt is lehet, hogy nedvesíteni kell a masszát. Készítsünk még egy deci kókusztejet a tálunk mellé, pláne, hogy a kezünket is "vizezni" kell a gömbölyítések megkezdésénél. Tehát jön a már óvodában (vagy otthon) elsajátított kézmozdulatsor a gombóckészítéshez. Utána lehet kókuszreszelékbe vagy akár kakaóporba hempergetni. Ezután érdemes hűtőben tárolni legalább 1 órán keresztül és fogyasztható is az újragondolt, fittebb, egészségesebb sütigolyónk.

Evési javaslat:

Ha nem tudunk sütni, vagy nincs időnk, de szeretnénk egy olyan sütit, amiben nem csalódhatunk, bátran válasszuk ezt a verziót. Kevés ember van, aki ellen tud neki állni. Tálaljuk akár családi ebéden, esetleg óvodai zsúron, az tuti, hogy mind el fog fogyni. Az aszalt meggy savanykás íze ellensúlyozza a sütemény édességét, (amennyiben édesebbre készítettük a leírtnál). Az útifű maghéj nagyszerű szerepe akkor jön elő, amikor azt érzed, hogy nem tudsz belőle véges számú mennyiséget megenni, mert jobban laktat a magas rosttartalma miatt, tehát nem fogunk belőle úszógumit építeni, ha minden igaz. Én kipróbáltam többször is, - hozzáteszem, nagyon édesszájú vagyok - de max. 5 kisebb golyó után inkább szódavíz után nyúltam a tányér helyett. Próbálják ki, megéri, de vigyázat (!), könnyen azt hallhatja másnap is a családtagjaitól, hogy "ma is kókuszgolyót szeretnénk!"

Jó Étvágyat kívánok Hozzá!

Ha valaki kihagyja nyáron a nagyobb gyümülcsös kertekben hirdetett "szedd magad" akciót, egy igazi gasztroélménytől eshet el, nem beszélve arról, hogy jóval a piaci áron alul juthat kiváló minőségű gyümülcshöz. Sok éve volt már, hogy gyerekként kijártunk a papámék hobbi kertjébe a ketyeróján. Nagy öröm volt az unokatesókkal felderíteni a kert rejtett zegzugait. Elbújni a fák lombjai közt. Szaladgálni mezítláb a forró homokban. Gödröt ásni, belefeküdni, locsolni, gyümölcsöt enni és ha kellett, persze segíteni. Már nem éltek bennem olyan élénken ezek az emlékek egészen odáig, amíg el nem látogattunk a férjemmel és a gyermekeinkkel a közeli kertészetbe. Kifogtunk egy nagyon meleg napot, de az árnyékos fák közti mászkálás kárpótolt minket. Nem is hittem volna, hogy már messziről olyan erős barack illat fog rabul ejteni minket, hogy nem lehet ellenálni a szedésnek. Még a gyerekeim is felvillanyozódtak a kezdeti "menjünk haza" után, mert rájöttek, hogy egy igazi labirintusba értünk, aminek se vége, se hossza. Mindenütt roskadoztak a szebbnél szebb Red heaven őszibarackok és szinte versengtünk a párommal, hogy ki talál rá a legnagyobbra, legpuhábbra. Teljesen magával ragadott az illat és az emlékek hirtelen újraélése. Rájöttem, mennyire hiányzott ez nekem. Itt lakunk falun és mégsem tudják a gyermekeink, hogy milyen nagy élmény egy gyümülcsösben való bolyongás. A férjem néhány éve teleültette a kicsi kertünket sokféle gyümülcsfával és nem győzöm kivárni, hogy megnőjjenek és nem nyugszom addig, amíg fára nem mehetek! 

A következő barackos receptem annak ellenére egyszerű, hogy a nutella belecsempészése kicsit macerásabb, de mi az egy igazi gasztrohős számára, aki ellenálhatatlan vágyat érez arra, hogy meghódítsa a konyhát és szerettei szívét, akarom mondani hasát.

Hozzávalók:

- 2 pohár liszt (2dl-es)

- 1 púpozott ek. útifű maghéj (ki lehet hagyni, akkor tej se kell)

- 3/4-ed pohár cukor

- fél tk. só

- fél pohár olaj

- 1 nagyobb tojás

- 1 cs. vaníliás cukor

- 3 nagy kanál tejföl

- fél pohár tej

- pici fahéj

- másfél pohár felkockázott őszibarack

- nutella (muffinonként egy teáskanálnyi)

- 2 tk. sütőpor

Elkészítés:

Elsőként jönnek a folyékony hozzávalók és a cukor (kétféle). Kézi habverővel összekeverjük őket, míg a cukor nagyjából elolvad. Mehet bele a só, a csipet fahéj és kavarás. Aztán jöhet a liszt, az útifűmaghéj és a sütőpor velük elkeverve. Az útifű maghéjat érdemes belecsempészni a sütikbe, pláne akik vigyáznak a vonalaikra, mert nagy a rost tartalma és fokozza a teltségérzetet is, megakadályozva azt, hogy túledd magad, ami ne kerteljünk ismerős lehet az édesszájúak körében is (főleg ha sütit látnak).  Na de mielőtt elkalandoznék, szépen elkeverjük egy szilikon lapáttal vagy kanállal a lisztes cuccot és ha kész a tészta, akkor megy bele a kockacukor méretűre felkockázott őszibarack. Ne válasszunk túl puhát, csöpögőset. Inkább legyen savanykásabb, de ne essen rögtön szét. Óvatosan beleforgatjuk a lapáttal. Ezután a muffinsütő tepsibe belehelyezzük a papír kapszlikat (ha nincs, kiolajozzuk/vajazzuk a mélyedéseket). A tésztát a formák feléig töltjük egy kanállal. Aztán jöhet egy kiskanál nutella mindegyikre. Majd úgy, hogy a formák 3/4-ig érjen a tészta és a nutellás részt is ellepje, egy nagyobb kanál masszát adagolunk még a tetejére. Mehet is a sütőbe min félórára (de lehet 40 perc is) úgy 200 fokon. Fogvájóval belenyúlhatunk inkább a szélébe, hogy ragad-e még a tészta, vagy azt is szoktam, hogy kikapok egyet a tepsiből és ha már barna az alja, akkor tuti jó. Nem egy bonyolult művelet és hamar kész van a kevergetés is.

Evési javaslat: 

Lehet szülinapi zsúr vagy piknik, bárhova cipelős alkalom vagy otthonülős, merem egyaránt ajánlani mindegyikhez. De elsősorban szeretném az olvasót megfertőzni és elcsábítani egy barackosba a gyerekeivel, vagy akár barátokkal is, hogy ne maradjon ki senki életéből a gyümülcsszedés, ez az édes munka, amit akár evéssel is társíthat az ember max. fütyülni nem tud majd, de ki bánja. Én nem fogom többet kihagyni ezt a nyári illetve akár őszi vagy tavaszi programot ( legyen az bármilyen gyümölcs) és a gyerekek szedés után segíthetnek a pucolásban és a sütemény készítésben is. Végig élhetik az egész folyamatot, hogy kerül a fáról a gyümölcs a sütibe és onnan a pocakjukba. Fontos a jövő generációját a munka szeretetére is nevelni és ez egy kiváló alkalom lehet a közös és hasznos időtöltésre. Munkára Fel!

Jó Munkát és Jó Étvágyat kívánok Hozzá!

Kakaó helyett karob por, finomliszt helyett teljes kiőrlésű liszt és még egy kis útifűmaghéj... ezek a mai gyors, de fenséges pite fő összetevői. Hogy mi is az a karob, könnyű utánanézni, de aki nem akar, annak én is adhatok egy gyors leírást: a szentjánoskenyérfa terméséből nyerik ki. Szokták kakaó helyettesítésére használni, mert nem tartalmaz teobromint, ami a koffeinhez hasonló serkentő hatású alkaloid, ami allergiát és akár asztmát is okozhat. Emellett glutén- és laktózmentes és sok hasznos tulajdonsága mellett még finom is. Nekem a sütiben kifejezetten dióra emlékeztetett az íze és a gyerekek is többször repetáztak a belőle készült finomságból. Az útifűmaghéjról pedig azt kell tudni, hogy hasznos a magas vércukorszint, koleszterinszint és a glükóz intolerancia kezelésére. Előszeretettel ajánlják fogyókúrázóknak is. A lisztet remélem nem kell bemutatnom. Ajánlom melegen mindenkinek az összetevők más ételekhez való alkalmazását is, főleg azoknak, akiknek fontos a saját és szerettei egészsége. 

Hozzávalók: 

- 20 dkg teljes kiőrlésű liszt

- 10 dkg teavaj

- 10-15 dkg cukor, de lehet stevia is (ha nagyon egészségesek akarunk lenni...)

-1 cs vaníliás cukor

- csipet só

- 3 db tojás

- 3 ek. karob por

- 3 ek. útifűmaghéj

- 1 pohár kefír

- fél cs. sütőpor

- 20 dkg lecsöpögtetett kimagozott meggy

- fahéj

Elkészítés: 

A meggyet előre kimagozzuk, 1-2 kanál cukorral, ízlés szerint fahéjjal megszórjuk, majd egy szűrűben hagyjuk lecsepegni. Aztán jöhet a 3 tojás a cukor és a vaníliás cukor kikeverése géppel, de lehet kézi habverővel is. Beleöntjük a folyékonyra melegített teavajat, keverünk tovább. Következik a kefír és újabb keverés. Ezután jöhet a karob, a maghéj és a liszt. A liszt tetejére szórjuk a sütőport és a csipet sót se felejtsük el. Összekeverem előbb egy fakanállal, utána géppel. Az állaga inkább folyós legyen, ha több lisztet teszünk bele ragacsos lesz és nehezen lehet az edénybe beletenni. Kivajazott, lisztezett formába öntjük. Rádobáljuk a meggyet, belenyomkodhatjuk az ujjainkkal és mehet a sütőbe. 180-200 fokon kb. 40 percet sütjük (gázsütőben sütöttem). Villával megszurkáljuk a közepét, ha a széle már kezd barnulni. Ha a villára nem ragad a tészta, akkor ki is vehetjük. Hagyjuk kihűlni minimum fél órát (amennyiben kibírjuk a várakozást ;)), utána jöhet a tálalás.

Evési javaslat: 

Én uzsonnára tálaltam a családnak a kertben. Beültünk hűsölni a hatalmas eperfa árnyékába és addig ettük, amíg csak jólesett. Figyelem, ne felejtsük el mellé a hűsítő folyadékot sem, ami lehet egy kis mentás limonádé jegkockával. Érdemes mentát nevelgetni a kertben, mert igazán hűsítő tud lenni a rekkenő hőségben a belőle készített italok bármelyike. Sütésre fel!

Jó Étvágyat Hozzá!

Az egyszerű káposztás tészta elsőre nem egy megejtő étel, de ha jól meggondoljuk:  jól odapirítva, kellően borsozva, porcukorral meghintve, gyerekkorból jól ismerve... még igazán kívánatos is tud lenni. Habár gyerekként nem rajongtam túlzottan érte, most mégis jókat eszem belőle. A képen itt-ott barnának tűnhet, de rájöttem hosszú évek kísérletezése során, hogy így az igazi. A történetet kétszer is karamellizáljuk és akkor történik meg a csoda. Ízben már már hajazott a kínai konyha minden-cukros-káposztás ízvilágára, ami nagyon bejött most nekem. Érdemes kipróbálni így, amikor már azt gondolod a cukornál és utána a káposztánál is, hogy na puff most égettem oda, abban a pillanatban válik tökéletessé. Lássuk:

Hozzávalók (4 főre):

- ha júniusban készíted, akkor 1 közepes fej korai káposzta

- 4 púpozott kanál kristálycukor

- 1 cs. fodros nagykocka tészta (durumból szoktam készíteni)

- só, feketebors, porcukor ízlés szerint

- olaj

Elkészítés:

A következő eljárást én kísérleteztem ki, ha jól tudom nem ez a szakácsok eljárási módja, de a történethez kihangsúlyoznám, hogy ezt csakis frissen leszedett korai (júniusban termett) káposztával lehet csak így véghezvinni! Lássuk: először kis kockákra feldaraboljuk a káposztát (torzsákat kivágjuk belőle). Aztán egy fazékban a 4 kanál cukrot hevíteni kezdjük és kavargatjuk, hogy egyenletesen lebarnulhasson.. Amikor már kezd sötétbarnára színeződni, felöntöm egy pohár (2 dl) hideg vízzel...páraelszívó bekapcsolása következik (!). Beleteszem a káposztát, sózom, 2-3 kanál olajat adok hozzá és úgy egy 40 percet párolom lassú tűzön fedő alatt. Közben pótolom a vizet, ha elpárolog és (még nem puhult meg) persze kevergetni is kell néha (!). Amikor megpuhul, leveszem a fedőt és hagyom az olajon odapirulni. Akkor jó, amikor középbarna és szinte szétomlik a szájban a káposzta. Közben kifőzöm a tésztát is. A végén beleteszem a káposztás fazékba a tésztát. Kicsit összepirítom, ha kell még sózom, borsozom. Végül lezárom és borssal,  porcukorral megszórva tálalom. A cukros tálalást csak az igazán édesszájúaknak ajánlom, valahol nem is tesznek rá, csak feketeborsot. Én a gyerekkoromból ismert menzás cukrozást szoktam választani, a dél-alföldön így volt szokás kínálni. Amennyiben nem korai káposztát használsz, a káposzta apróra vágása vagy lereszelése után meg kell sózni és min. 15 percre állni kell hagyni. Aztán ki kell nyomkodni a levét  és úgy nekikezdeni a fent említett procedúrának.

Evési javaslat: 

Megint csak jöhetnék a "ha nem érsz rá és gyors ételt akarsz..." szöveggel, de ha jól meggondolom, valakinek egy 40-50 perces főzési eljárás szörnyen soknak tűnhet, pláne ha csak "bedobom a olajba" címkével ellátott ételeket hajlandó főzni. Anyukám mindig azt mondogatta kislánykoromban, amikor menekültem a fésű elől, hogy a "szépségért meg kell szenvedni" és úgy hiszem a jó ételért is - ha megkívánja - szintén kell a szenvedés, ami lehet görnyedés a fazék felett vagy bármi hasonló erőkifejtés...akinek nincs ilyenekhez huzalma, menjen a konyha közeléből. Én szeretem minden percét az efféle munkának és számomra ez is egy könnyebb, gyorsabb ételnek számít. (A kötözködők főzzenek pacalt, akkor megtudják, hogy ez egy gyors étel ahhoz a 6 órához képest, amit a pacal készítése megkíván). Na de térjünk vissza a jó öreg káposztás tésztánkhoz, mert  nincs jobb egy  nosztalgikus ebédnél, amit kint a teraszon el lehet fogyasztani a jó nyári melegben. Ezt ehetjük melegen és hidegen is, nem ront a hőmérséklet az élvezeti értékén. Remélem mindenki kedvet kap újból megkóstolni, ha esetleg menza óta nem ette, mert nem okoz felnőttként csalódást, sőt rá lehet kapni az ízére. 

Jó Étvágyat Hozzá!